A neves zeneszerző, Rózsavölgyi Márk egyik fia, Gyula szeretett volna apja nyomdokába lépni, de hamar kiderült, nem örökölte a tehetségét. Mégis maradandót alkotott, a Rózsavölgyi és Társa Zeneműbolt 169 évre megkerülhetetlen lett a magyarországi komolyzenében. Ma viszont már kevesen érdeklődnek a hangzóanyagok iránt, és a TAO-támogatás megvonása a Rózsavölgyi Szalont is nehéz helyzetbe hozza. A tulajdonos Líra csoport és a Kolosi család könyvekkel erősít.
Magyarországon az 1850-es évek előtt nem létezett kottakiadás, és a külföldi kották beszerzése is nehézkes volt. Rózsavölgyi Gyula ebben az időben a Király utcában lakott albérletben a Grinzweil családnál. Fiukkal, Grinzweil Norberttel hamar összebarátkozott, annyira, hogy a két fiatalember közös üzletet szeretett volna indítani. Úgy látták, nagy igény lenne egy zeneműboltra, ami a későbbiekben kottakiadással is foglalkozna.
A terveket a zenekedvelő Grinzweil család támogatta, 1850-ben megnyílhatott a Rózsavölgyi és Társa Zeneműbolt, ahol kottákat és ajándéktárgyakat árultak. Az alapítók külföldi ritkaságokkal is feltöltötték a boltot, elutaztak Bécsbe, Drezdába, Berlinbe, hogy a legjelentősebb kottakiadóktól szerezzék be az árut.
Mivel a kottamásolás drága és lassú folyamat volt, tehetséges zeneszerzőkben viszont bővelkedtünk, szinte a nyitással egy időben megkezdték a régi magyar zene emlékeinek kiadását. A kor egyre több zeneszerzője – Mosonyi, Liszt, Erkel, Ábrányi – talált kiadóra a cégnél.
A lendületet hazafias érzések is fűtötték, emiatt Rózsavölgyi Gyulának a haditörvényszékkel is meggyűlt a baja. 1851-ben ugyanis cenzúraengedély nélkül kiadta Kecskeméti József Csatára című csárdását, és a kiadványhoz használt hazafias emblémák miatt három hónap börtönre ítélték.
A növekedés az alapító 1860-as halála után sem hagyott alább. A cégnév maradt, társa és utódai vitték tovább a bővülő vállalkozást: felvásároltak több kisebb zeneműkiadót, életműszerződést kötöttek Erkel Ferenccel és Liszt Ferenccel, fióküzletet nyitottak Bécsben, zenei folyóiratot indítottak. Az 1900-as évek elején kiadványaik egy része már Angliában és a tengerentúlon is kedveltek voltak. A Szervita téri bázisra 1912-ben költöztek a Kristóf térről, ami akkor már kulturális központnak számított, főleg miután a versenytársat, a Rozsnyai Zeneműkiadót is felvásárolták.
A kommunizmus megkímélte
A háború után a Rózsavölgyi is a többi magáncég sorsára jutott: 1949-ben államosították. „Itt nem volt olyan nagy a károkozás, talán mert a kottákhoz nem tudtak hozzányúlni. Ahogy előtte, azután is minden zenetanár és művész megfordult itt, találkozási pont és ritkaságok fontos beszerzési helye maradt. Még a nevét is megtartották, egyedül a Tsa. került le, ezt mi tettük vissza, amikor 1994-ben a Líra és Lant Kereskedelmi Rt. megszerezte a céget” – mondja Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetője.
A Rózsavölgyi Zeneműbolt és Szalon ma már a Kolosi család tulajdona, a Líra csoport része, amelyről a májusi Forbes magazinban átfogó anyag olvasható.
Bár az üzlet 1961-ben egy tűzvész során teljesen leégett és minden kotta elpusztult, az eredeti, nagyon magyaros, szecessziós díszítőelemek kivételével mindent sikerült helyreállítani. Az egyik falat most is teljes egészében kottatartó fiókok borítják – 200 ezer kotta közül lehet válogatni.
A céghez tartozik még a Kodály Zenei Antikvárium, ahol az árbevétel fele értékes zenei ritkaságok forgalmazásából adódik, és van egy „kis Rózsavölgyi” bolt is a Művészetek Palotájában, valamint a Zeneakadémián is a Rózsavölgyi biztosítja a hangzóanyagok, zenei szakkönyvek választékát.
Bár a Rózsavölgyinek nemigen akad versenytársa, a forgalom az utóbbi években csökken. 2016-ban 336 millió, 2017-ben 317 millió, 2018-ban 291 milliós árbevételt könyveltek. A digitalizáció miatt ma a kottákra is kisebb a kereslet, hiszen másolni, nyomtatni is lehet, de a legnagyobb baj nem ez. „Az utóbbi néhány évben a legnagyobb gondot a bolt gazdálkodásban a hangzóanyagok iránti érdeklődés drasztikus csökkenése okozta. Teljesen eltűnt az árukészletből a kazetta, ami egykor nagyon kelendő volt, és évi néhány százalékos forgalomcsökkenést mutat a CD-k árbevétele is” – magyarázza Gazdag Judit, a cég egyik ügyvezetője.
„Igyekszünk nagyon figyelni az igényekre, így újra visszakerültek az LP lemezek. Ezzel kapcsolatban van fellendülés, de ez egyelőre nem hasonlítható össze azzal az időszakkal, amikor a CD berobbant a piacra, és hosszú évekig stabil bevételi forrást jelentett.”
A májusi Forbes Urban mellékletében most két másik ikonikus lemezboltról is olvashatsz: elmeséljük a Wave és a Musicland sztoriját is
A bolt forgalomnövekedésének lehetőségét a kiadót is üzemeltető tulajdonosok a könyvkínálat bővítésében látják. A korábban főleg zenei vonatkozású és szakkönyvekből álló választék szépirodalommal és egyéb kiadványokkal, például idegen nyelvi könyvekkel bővült, mert a külföldi turisták fontos vásárlóerőt jelentenek a bolt számára – ez igaz egyébként a kottákra vonatkozóan is.
Egy régi műfaj új élete
A régi időkben is előfordult, hogy egy-egy tevékenység elmaradt, majd visszatért az adott időszak igényeire válaszolva, kicsit más formában. Ilyen a koncertszervezés, ami néhány évtizednyi szünet után, ma a Rózsavölgyi Szalonban tért vissza. A Rózsavölgyi cég megalakulása óta részt vett a hangversenyek rendezésében, a Kristóf téri bolt 1873-tól igazi centruma volt a hazai zenei életnek.
Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetője (Fotók: Orbital Strangers)
„Gyerekkoromban a nagymamám gyakran mesélt egy szalonról, amit ő üzemeltetett. Hétköznap nevelte a gyerekeit, vasárnap előadásokat, felolvasásokat szervezett 60–80 fő befogadására alkalmas szalonjában. A halála után ez elfelejtődött, aztán 2000-ben olvastam egy könyvet, amiben szó volt erről a szalonról. Újra eszembe jutott, szerettem volna megcsinálni”
– meséli Zimányi Zsófia, a szalon művészeti vezetője. A zeneműbolt emeletén lévő terem hajdanán műterem volt, majd az államosítás után falakat húztak fel és irodákat alakítottak ki benne. „Mi lebontottuk a falakat, restauráltuk, és 2012-ben, a Költészet Napján itt nyitott meg a Rózsavölgyi Szalon. Úgy terveztem, hogy felolvasóestek, minikoncertek lesznek, de utóbbit a kamaraszínház hamar leváltotta” – teszi hozzá.
Igyekeznek nagyon széles közönséget megszólítani, így volt már itt Tóth Krisztina, Grecsó Krisztián és Esterházy Péter is, a színészek között pedig Molnár Piroska és Jordán Tamás is rendszeresen játszanak. A kamaradarabok koncepciója, hogy csak nekik írt vagy itthon még nem rendezett külföldi adaptációt játszanak. A lélek és a párkapcsolat a fő témáik, de volt már autista fiúról szóló érzékenyítő előadás és a következő évadban a munkahelyi zaklatás is feltűnik majd egyik darabban.
A 75+20 ember befogadására alkalmas teremben a nézők asztaloknál ülnek, és bár kiszolgálás az előadás alatt nincs, a kikért italok elfogyaszthatók. Oldottabb, családiasabb hangulatú, mint egy hagyományos kamaraszínház. Havonta 28–35 teltházas előadás fut, de a közelmúltban megszűnt TAO-támogatás a Rózsavölgyi Szalont is megszorongatta: 70 százalékkal kellett volna emelniük az árakat ahhoz, hogy ne legyenek veszteségesek. Végül 20 százalékkal emeltek, így talán már nem kérdéses a hosszú távú fennmaradás, hisz elmondásuk szerint ők az egyedüli kamaraszínház, akik stabil törzsközönséggel rendelkeznek.
