Dunai Norbert egész életében imádta a zenét, és már korán eldöntötte, hogy hivatása központjában is a beatek állnak majd. Egy közismert román diszkó rezidens DJ-ként kezdte, majd megalapította a kizárólag bakeliteket kiadó All Inn Recordsot, amely ma már világhírűnek számít az elektronikus zenei labelek listáján.
2009 + bakelit + román minimal = nemzetközileg sikeres kiadó
Norbert, aki Polarize néven a mai napig keveri a klubokban a talpalávalót, le sem tagadhatná, hogy imádja a zenét. Az interjú helyszínére egy bakelittárgyakat forgalmazó cég kávézóját javasolta, ahol folyamatosan dübörgött az elektronikus zene.
„2007-ben az egyik barátom nyitott egy klubot Romániában, én pedig kiköltöztem, és a Club Midi rezidens DJ-je lettem” – meséli a kezdetekről. A lemezlovas abban az időszakban – hogy tapasztalatot és ismereteket szerezzen – rengeteg olyan emberrel megismerkedett, akik ebben a szubkultúrában dolgoztak, saját zenéket írtak vagy rendezvényeket szerveztek. Norbi első körben a digitális kiadással próbálkozott, azonban a Made Inn kiadó tiszavirágéletű próbálkozásnak bizonyult. „A műfajban az számít igazán, ami bakeliten is megjelenik” – indokolja a hordozó választását. A bakelit szerinte egyébként is jobban passzol a hagyományos technokultúrához. Ezért is lehet, hogy
a bakelit soha nem fog kikopni, mindig lesz rá érdeklődés és vevő.
Fotó: Sebestyén László
Az All Inn Records első kiadványai azoknak a román művészeknek a zenéjéből álltak, amelyeket Norbi rendszeresen pörgetett a bulikon is. Miután összegyűlt a megfelelő mennyiségű anyag, Norbi és egy barátja közösen létrehozták a bakelitek kiadásával foglalkozó All Inn Recordsot. Egykori alapítótársa, Gyurik Norbert százezer forintjából megcsinálták a weboldalt, majd további 1500 euró saját tőkéből legyártották az első 500 lemezt.
A kezdetekkor két alkalmazottal dolgoztak, Alex Tass román grafikusnak és Dana Danielescu „bulifelelősnek” projekt alapon fizettek. A független kiadóként indult, elektronikus zenei csemegékkel foglalkozó All Inn Records hamar felkapott lett, és a disztribútorok figyelmét is gyorsan felkeltették. „Létrehoztam egy üzleti tervet, megterveztem, milyen legyen a lemezek dizájnja és az első három kiadvány zenei anyaga, majd elküldtem ezeket a két legnagyobb disztribútornak Németországba.” (Magyarországon nincs bakelitekkel foglalkozó zenei disztribútor.) Végül a német Intergroove lett a nyerő, akik az első három kiadványba összesen 5000 eurót raktak bele, majd világszerte terjeszteni kezdték a kiadványokat, eljuttatva azokat a lemezboltokba és a DJ-khez.
Az Intergroove és a magyar származású, de német cégként bejegyzett kiadó megegyezése értelmében a disztribútor évente kétszer utalta a pénzt. Az All Inn Records ebből fedezte az albumok előállítási költségeit, majd 3-4 hónap után (amikor az adott lemez minden darabja elkelt) szintén ebből a pénzből fizették ki a művészeket is. Az alkotók a tiszta haszon 50 százalékát kapták, ez az előállítási költségek levonása után járt.
A lemezlovas szerint az, hogy a kiadó gyorsan sikeres lett, több dolognak köszönhető: a jó időzítésnek, a román elektronikus zene világraszóló boomjának és a bakelit formátum töretlen népszerűségének.
„Míg 2010 és 2011 között ezeket a zenéket csak két-három kiadónál lehetett megszerezni, ma már szinte brandként kezelik a műfajt, és rengeteg kiadón elérhető. Az All Inn Records az elsők között volt, akinél az ilyen típusú zenét bakeliten megvehetted, így hamar kialakult egy hájp a kiadó körül”
– mondja Norbi, és hozzáteszi, hogy pár helyen a mai napig nem tudják lekaparni magukról a román hangzású kiadó bélyegét. A kiadó nem a popslágerekben utazik, kínálata leginkább az ambient, a downtempo, a house, a techhouse és az acid breakbeat stílusok keverékéből áll.
„Az All Inn Records a house színtér egyik legmeghatározóbb kiadója volt, különösen itt, Európában”– meséli az ukrán DJ, Nastia arról az időről, mikor egymásra találtak a kiadóval. „Csodálatos munkát végeztek, és már korábban is figyelemmel kísértem őket.” Norbi és Nastia egy budapesti bulin találkoztak, de csak pár év múlva érkezett az All Inn felkérése, hogy a lány csináljon az egyik kiadványukra egy számot. „Nagyon elégedett voltam az eredménnyel, és a mai napig az egyik legfontosabb kislemez az életemben” A lemezlovasnak ez segített abban, hogy nevét egyre többen megismerjék, és a korszak fontos kiadói és művészei felfigyeljenek rá. „Egy kicsi, de erős közösség” – foglalja össze az All Inn lényegét a művész.
Fotó: Sebestyén László
Sikeres kezdés, váratlan pofon
Az All Inn Records első kiadványa egyből hatalmasat ütött, nagyon erős számokat produkált, Norbiék 1200 lemezt adtak el belőle. „Amikor elindultunk, épp krízis volt a lemezpiacon. 200-300 darab fogyott el a kiadványokból, mert csak szűk réteg vásárolt lemezt, inkább a CD ment. Eltaláltuk az időszakot, mert hamarosan a vinyl újra hájpolt dolog lett.” A kezdeti sikeres tendenciát a többi lemez is követte.
2011-ben Gyurik Norbert kiszállt a cégből, és helyét Giovanni Verrina vette át, aki 2012-ben úgy vásárolta be magát a vállalatba, hogy kifizetett 700 eurót egy német szám remixelésért. „Szóltam Giovanninak, hogy beszállhat a kiadóba, ha ezt a remixet rendezi” – meséli Norbi az új tulajdonos és társmenedzser bekerüléséről. 2012-ben csatlakozott hozzájuk a nemzetközi szcénában is elismert Tóth Zoltán, aki a kiadó pr- és marketingmenedzsere lett.
A kiadó már az első három évben úgy nőtt, mint a bolondgomba, pár lemez kiadása után már ömlöttek befele a megkeresések és a demók.
A mennyiség és a minőség kéz a kézben jártak, amit nem tudtak egy kiadó alatt intézni, végül három alkiadó alapítása mellett döntöttek.
2009-ben jött az All Inn Black, ami erősen épített a román DJ-k munkáira, ez egy minimálabb zenei ága a törzskiadónak. Az All Inn Limited az All Inn Records alapításával egyidőben alakult, sajátossága, hogy a lemezeken csak egy logó van feltüntetve és olyan zenék kiadásával foglalkozik, melyek több hangminta összekeveréséből születtek meg. A Nilla (mely az All Inn visszafele olvasva) kiadványai főleg az érzelmesebb dalok kiadásával foglalkozik.
2015-ben az Intergroove váratlanul becsődölt, az All Inn Records ezzel pedig elbukta a tiszta profitját és elveszítette a disztribútorát. A művészeket még ki tudták fizetni, de a saját profit (kb. 10-13 ezer euró) elúszott, így nem tudták megvalósítani az eredeti terveiket: fejleszteni a céget, új remixeket gyártani.
„Ez a csőd volt a mélypont, de szerencsére túléltük” – mondja a DJ, akinek a fő bevételt a mai napig nem a kiadó, hanem a buliszervezés és a DJ-zés jelenti. Mivel a kiadó ekkor már nevet szerzett az underground zenei labelek között, gyorsan találtak maguknak új disztribútort, amit azóta már le is cseréltek, mert igyekeznek mindig a legjobb feltételeket megtalálni. Jelenleg hasonló kritériumok mellett vannak a francia Yoyakunál is, mint egykor az Intergroovenál.
Terjedjen, de ne nőjön
Norbi nyomatékosítja, hogy soha nem a tömegtermelés volt a vágyuk, tíz év után is az évi 500 lemezt tartják ideálisnak. „A célunk az, hogy a limitált darabszámban tartsuk a minőséget, nem a mennyiségi növekedésre törekszünk.
„Azt szeretnénk, hogy a korlátozott darabszámhoz képest növeljük azok számát, akik el tudják érni és megismerni a kiadót.”
Hangsúlyozza, hogy a céget nem nagyvállalkozásként kell elképzelni: ők teljesen más modellt követnek, mint az olyan gigakiadók, mint az Universal vagy az EMI. „Ezek a kiadók sokkal szélesebb réteget céloznak meg, amiben van pénz. Ők megengedhetik maguknak, hogy irodájuk legyen, és kizárólagos szerződéseket kötnek a művészekkel. Az undergroundban nincsen pénz. Itt eladunk 1000 darab lemezt, amiből 50 százalék jut a művészeknek, miután a remix ára és a promóciós költséget levontuk. Így körülbelül 1400-1800 euró lesz a végösszeg.
A nálunk megjelenésnek az a hozzáadott értéke, hogy elindítjuk őket a karrierjükben, és egyre nagyobb fellépéseket tudunk nekik biztosítani.”
Fotó: Sebestyén László
Ugyan az All Inn Records és alkiadói az egész világon elismertek és biztos vásárlói bázissal rendelkeznek (érdekesség, hogy a magyar vevők az egyik legkisebb százalékot jelentik az országos piacokat tekintve), egy underground, limitált lemezekkel működő kiadó csak a kiadásból nem tudna megélni. Azok a befutott művészek, akik az All Inn istállójából indultak el, elkezdtek a világ legmenőbb klubjaiban fellépni a kiadó égisze alatt, ami profitál ezekből a fellépésekből is. „Ezek jó bevételi források a kiadványok mellett, ráadásul sok előadónak így indul be a karrierje.”
Ezeken a bulikon az All Inn a brandet biztosítja, és a kiadó alá tartozó fellépőket. Norbiék kapnak egy konkrét büdzsékeretet, majd ezután elküldik az ügyfélnek azoknak az előadóknak a zenéjét, akik szerintük értéket tudnak eladni az adott országban.
A több száz fős közönséggel bíró All Inn Showcase-eket Európa legnagyobb klubjaiban tartják, volt már rendezvényük a londoni Fabric klubban, a frankfurti Cocoonban, de pörgették a lemezeket Ibizán is.
„A 2013-as Kazantrip például tök emlékezetes volt, mielőtt az oroszok elfoglalták a területet. A zárónapot kaptuk, és már bontották a színpadokat, csak a keménymag maradt. Az after után lett még egy after, ahol felállítottak nekünk még egy színpadot, csak hogy ne legyen vége.”
„Az All Inn kiadóval való kapcsolatom az egyik legmeghatározóbb pont az életemben” – mondja DJ Afriqua, akit Norbi a Facebookon keresett fel, miután meghallgatta az egyik kiadványát. A lemezlovas a lehető legjobbkor kapta a felkérést, épp egy meg nem valósult lemezkiadáson volt túl. Afriqua már korábban hallott a kiadóról, így örömmel vállalta a közös munkát. Mint meséli, Norbi tapasztalatai és ízlése nagy segítség volt a közös kiadvány elkészítésénél, és nem is igen tudna más, az All Innhez hasonló kiadót mondani. „A független lemezkiadói szcénában sok tiszavirág életű próbálkozás van. A legtöbben azért vágnak bele, hogy saját pályájukat egyengessék. Ezeknél a kiadóknál nincsen rendes üzleti struktúra, nincsenek felkészülve a változó piacra és váratlan helyzetekre, és saját érdekeik miatt, a kiadó többi művészét elnyomják.
Az All Inn-nál minden művésznek egyenlő joga van, a vezetőknek sikerült félretenniük a magán érdekeiket azért, hogy a kiadó minden tagja sikeres legyen.” Afriqua szerint Norbiék kiadója azon kevesek közé tartozik, ahol nem nyomják el a saját művészeiket, ráadásul rendszeresen fizetnek.
Arról, hogy kinek adják ki a lemezeit, a kiadónál demokratikus módon döntenek. Ha valaki küld egy demót, azt a kiadó tagjai és már szerződött zenészei meghallgatják, és ha mindenkinek bejön, akkor kiadják. Első lépésként megkérik az illetőt, hogy ne küldje el másnak a digitális fájlt, hiszen egy sokszorosított fájl esetében nincs értelme a kiadásnak. Ezután következik a masterelés (amikor a zenét olyan minőségűre alakítják, ami a legjobban szól a bakeliten), ezt követi a tesztnyomás, majd a sokszorosítás. A mastereléstől számítva 6-8 hét mire a lemez a boltokba kerül. A folyamat összes lépése korábban Németországban történt, 2017-től pedig Franciaországban.
A zenei kérdésekbe a cég DJ-i és munkatársai is beleszólhatnak, de a kiadóval kapcsolatos döntésekben Norbi egyedül határoz. A német cég alatt működő kiadócsoportnak bázisa sincs igazán, a megbeszélnivalókat online intézik. A stratégia úgy tűnik bejött, kiadványaikat a világ számos pontján veszik (a legtöbbet eladott lemezek sorrendje országok szerint: 1. Németország, 2. Anglia, 3. Japán, 4. USA), a kiadó pedig tíz éves lesz.
„Ennyi idő nagyon sok egy kiadó életében. Amióta DJ vagyok azt látom, hogy kevés olyan underground kiadó van, ami tíz éven át lemezeket ad ki.
Általában vagy a stílus változik meg, vagy a márka, ilyenkor a legtöbben egyszerűen csinálnak egy új kiadót” – mondja Norbi, aki úgy gondolja, a kezdetben kitűzött célokat már bőven túlszárnyalták. Az évtizedes születésnapot majd egy négylemezes válogatással ünnepelik meg, amin a kiadó legfontosabb művészei szerepelnek 1-1 zenével, a nagy dobást pedig a 2019-es tíz állomásos világkörüli turné jelenti majd.
Norbi – aki a mai napig főállású DJ – elárulja: a mai bulik teljesen mások, mint a pályája elején. „Akkor sokkal kevesebb lehetőséged volt, hogy találj egy jó bulit. Ma felmész a közösségi oldalra és minden napra húsz eseményt találsz. Régebben az emberek sokkal nyitottabbak voltak a zenére, és az újdonságokra, most már rakják az arcodba a telefont, hogy melyik zenét szeretnék hallgatni.
Manapság sokkal nagyobb kihívás felhívni a vásárlók figyelmét egy-egy megjelenésre és sokkal nehezebb összerántani az embereket egy jó bulira. Nagyon nagy a verseny, és ebben a versenyben már nagyon gyorsan változnak a szabályok is.”
