A hétköznapokban folyton a dolgok értelmét keressük. A gyerekektől azt várjuk, hogy töltsék hasznosan az idejüket. Már iskolaválasztásuk szempontjai között legyen ott a majdani karrierpályára való felkészülés szempontja is. De voltaképpen miért dolgozunk évtizedeken át?
Egy régi ügyfelem azért vállalt el egy fontos beosztást a szervezetben, mert az új pozícióból egészen más dolgokat láthatott meg a cégben, mint az eredeti állásából. A váltás mozgatórugója nem az új terület iránti érdeklődése volt, hanem egy, a távoli jövőben elérendő cél. Magatartása nem egyedi. Tettét a racionalitásnak nevezett gondolkodásmód hatja át, amit a társadalom is elismer. Tett valamit, megtervezett módon, nem csak úgy, önmagáért, nem csak nettó örömből, érdeklődésből.
Sokszor viselkednek emberek úgy, mint az a gitáros srác, aki elsősorban azért játszik a zenekarban, hogy a koncertek után csajozhasson.
Ő is gyakorol éveken át, minden fellépés előtt cipeli és felhangolja a gitárt, megtanulja a számok sorrendjét és bizonyára vannak jó szólói is, de a gondolata mindig a csajozás körül forog. A koncert közben is. Ő nem a gitározásért magáért, a zenésztársakkal megélt nagy pillanatok kedvéért vállalja a színpadra lépéssel járó erőfeszítéseket. A zenekar számára egy eszköz. A megélt siker csak út egy további siker felé. Ő az, aki mindig úton van, de soha nem ér célba.
A legtöbben így vannak ezzel a karrierjük során: neves egyetemre akarnak menni, hogy majd jó állásban kezdhessék meg a karrierjüket. Pályakezdőként bőségesen az elvárt szint fölött teljesítenek, hogy majd később magasabb pozícióba juthassanak. És így tovább egészen a nyugdíjig, sőt a sírig. Közben pedig elfelejtik azt, milyen örömeket rejt az adott szakma művelése. Pedig minden szakma művelése örömmel jár, ez kizárólag azon múlik, hogyan áll hozzá valaki.
Az alacsony termelékenység legalább akkora probléma, mint a munkaerőhiány
A Kelet-Európában oly nagy lelkesedéssel lenézett takarítói szakma – e cikk szerzője is rendszeresen megmerítkezik benne – öröme a tisztaság. Sem számítógép-gurunak, sem filmrendezőnek, sem vállalatvezetőnek nem érdemes úgy lenni, hogy ne élje meg azt az örömöt az illető, amit a jól végzett takarítói munka nyomán megél az, aki valóban szereti a tisztaságot.
Ligeti György, szervezetfejlesztő
A vendégszerzők nem a Forbes munkatársai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőségét.
