Az internetnek nincs békés aranykora, amire vissza lehet tekinteni.
A hálózat egyik első nagy sztorija, hogy 1986-ban KGB-s hackereket fogtak az amerikai Lawrence
Livermore
Nemzeti Laboratórium számítógépes rendszerében.
Az adatközpontok ugyanúgy csatlakoznak az internetre, mint bármelyik másik létesítmény.
Az ezredforduló nem csak az Y2K pánikról szólt, hanem olyan támadásokról is, mint a Titan Rain vagy
a
Moonlight Maze, amelyek során hadititkoknak kelt lába.
Azóta ismeretlen támadók feltörték a Sony-t, a legnagyobb amerikai hitelminősítőt, a világ eddigi
legnagyobb túlterheléses támadására pedig a napokban került sor a Github ellen.
1/2
Az internetnek nincs békés aranykora, amire vissza lehet tekinteni.
A hálózat egyik első nagy sztorija, hogy 1986-ban KGB-s hackereket fogtak az amerikai Lawrence
Livermore
Nemzeti Laboratórium számítógépes rendszerében.
Az adatközpontok ugyanúgy csatlakoznak az internetre, mint bármelyik másik létesítmény.
Az ezredforduló nem csak az Y2K pánikról szólt, hanem olyan támadásokról is, mint a Titan Rain
vagy
a
Moonlight Maze, amelyek során hadititkoknak kelt lába.
Azóta ismeretlen támadók feltörték a Sony-t, a legnagyobb amerikai hitelminősítőt, a világ
eddigi
legnagyobb túlterheléses támadására pedig a napokban került sor a Github ellen.
Nem az a kérdés, hogy egy adatközpontot kell-e védeni, hanem az, hogy hogyan. A nagy
szerverközpontok előnye, hogy körbe lehet őket védeni, pont úgy, mint egy középkori
erődtemplomot.
Kevesebb IT-biztonsággal foglalkozó mérnökkel üzemelhetnek, mint ha minden ügyfelük saját
szerverparkot és védelmet telepítene.
A már hagyományosnak mondható behatolásfigyelő eszközök mellett ma egyre nagyobb szerephez
jutnak az
öntanuló, mesterséges intelligencia alapú megoldások is. Ezek egyrészt a korábbi támadások
mintáit
elemezve ismeri
fel az új próbálkozásokat. Másrészt a netes forgalom folyamatos elemzésével,
az előjelek felismerésével képes a még csak készülődő támadásokra is figyelmeztetni a
kiberbiztonsággal foglalkozó informatikusokat.