Autóvezetés közben minden másodperc számít. Egy ötven kilométer per órás sebességgel haladó autó közel tizennégy métert tesz meg egy másodperc alatt. Ez alig rövidebb, mint egy átlagos kamion hossza.

A 4G-s internetnél hússzor gyorsabb kapcsolatokat ígérő, kisebb késleltetéssel dolgozó 5G-s internet lesz annak az eszköze, hogy a közlekedés résztvevői folyamatos kapcsolatban álljanak egymással. Az 5G-s eszközök képesek egymás mellett több adatkapcsolatot kezelni anélkül, hogy a teljesítmény látná kárát.

A gépkocsik közti (V2V) kommunikációval elkerülhetők az olyan balesetek, mint a közelmúltban történt halálos Tesla-ütközés. Az autók ugyanis nem csak a szenzoros adatokra és az ezeket feldolgozó algoritmusokra támaszkodhatnak, hanem arra is, hogy a járművek folyamatosan közlik egymással a pozíciójukat, irányukat, sebességüket.

A V2V kommunikáció szempontjából mindegy, hogy önvezető autók vesznek-e részt a forgalomban, vagy modern vezetéstámogató rendszerekkel felszerelt, de emberi sofőrök által irányított kocsik. Éppen ezért a pilot programok, amelyek közül kilenc Európában zajlik, nem is várták meg a teljesen önvezető járművek megjelenését. Már most folynak a kísérletek annak kidolgozására, hogyan fognak egymással kommunikálni a jövő autói.

Az összes mobilnetes technológiától azt vártuk, hogy az otthoni kábeles internethez hasonló sebességet és élményt adjon. Az 5G-s hálózat elméleti teteje tíz gigabit per másodperc, ami azt jelenti, hogy egy kétórás HD-s filmet kevesebb mint öt másodperc alatt le lehet tölteni. A gyakorlati sebességek ugyan alacsonyabbak lesznek, ám így is az üvegszálas internet sebességéhez mérhető az, amit az 5G kínál.

A fentiek azonban csak számok, a számok pedig nem kell, hogy érdekeljék a végfelhasználókat. Az már érdekesebb, hogy az új szabványt követő mobilnet megszüntetheti az otthoni drótos és az út közben használt mobilos net kettősségét. Megoldja a nyarak nagy kérdését, hogy milyen előfizetést érdemes kötni a három nyári hónapra a nyaralóba vagy a nagyszülőkhöz, hogy ott is lehessen youtube-ozni.

Nem kell majd gondolkodni, hová ér még el a szolgáltató által behúzott kábel végére csatlakoztatott modem, és ahhoz képest hol van az okostévé és a számítógép a lakásban. Ráadásul a VR-szemüveges játék is szabadabb, ha egyáltalán nincsenek kábelek, és csak arra kell figyelnünk, fel ne bukjunk a kisasztalban.

Az 5G-s hálózatok teherbírása és sebessége ahhoz is hozzájárulhat, hogy az intelligens asszisztens szolgáltatások gyorsabban válaszoljanak. Mindenki ismerheti a jelenséget, amikor a telefonnak feltett szöveges kérdés elhangzik – például navigációs információt kérünk a Wazétől –, de várni kell, amíg a távoli szerverek megkapják az adatot, feldolgozzák és válaszolnak. A felhő metafora ebben az esetben azt is jelenti, hogy a cloud bizony tényleg messze van.

Az 5G azonban minden eddiginél kisebb késleltetést tesz lehetővé. Ezzel pedig az ember–robot, ember–asszisztens kommunikáció is felgyorsul. Erre a trendre hatással vannak még a fogyasztók is, akik a pénztárcájukkal szavaznak arra, hogy a mobil- és otthoni eszközökön történő adatfeldolgozás mellett, vagy a gyorsabb, de privacy szempontjából kétségesebb felhőmegoldásokra alapozott szoftverek mellett teszik le a voksukat.

Az asszisztens megoldások elterjedéséhez nem csak villámgyors mobilnetre van szükség, hanem arra is, hogy okosabbak legyenek az eszközök. Az Apple Siri-jén nemzetközi kulturális tanácsadók serege dolgozik, hogy kész válasza legyen a robotokat sarokba állító kérdésekre. A Google Home akár favicceket is tud mesélni, ha arra kérjük, de őrülten nehéz elindítani rajta egy rádióadó online adását.

Ha elég intelligenssé válnak, akkor az idősgondozásban, az egészségügyben is megtalálják a helyüket. A szélessávú kapcsolatuk meglesz hozzá, kérdés, hogy a mesterséges intelligencia mostani fellendülése során eljut-e oda a technológia, hogy valódi csevegésre képes program szülessen.

Ha egymás mellé helyezzük az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat automata mérőállomásainak – durván hatvan darab – szenzorait, majd ránézünk arra, hogy a civilek által üzemeltetett Luftdaten szenzorok hogyan fedik le Németországot és a Benelux államokat, rögtön látszik, mennyire olcsóvá váltak a szenzorok. Bárki, aki egy kicsit is aggódik a környezetért, vehet egy maréknyi forintért érzékelőket és elektronikát.

Az okosvárosokban – amennyiben az okosságot a város maga építi ki, nem pedig egy piaci szereplőt bíz meg vele – akár minden sarkon lehet egy szenzor. Vagy minden közlekedési lámpában. Az adatok begyűjtésére pedig teljesen alkalmas lesz az 5G-s hálózat, amelyet nem zavar, hogy városonként szenzorok ezreit csatlakoztatják rá. Az érzékelőhálózat esetében nem a sebesség számít, nem is a késleltetés, hanem az, hogy a cella elbírja a folyamatosan adatot küldő érzékelőket.

A szennyezett levegő növeli a szívroham, a tüdőrák és a krónikus tüdőbetegségek kialakulásának esélyeit. Amíg benzines és dízel autók vannak az utakon, vagy amíg a szegényebb országrészeken bármit felhasználnak fűtésre, elengedhetetlenül fontos tudni, mikor nem szabad az utcára menni. Az 5G-s hálózatra csatlakozó szenzorhálózat – a maga tíz-tizenöt méterenként elhelyezett érzékelőivel – nem csak a fentiek megállapítására képes, de azt is meg tudja mondani, mely utcákat, mely városrészeket kerüljük el.

A világ legtöbb dolga ráér 4-5 milliszekundumot várni. A nagysebességű tőzsdei kereskedelemben persze dollármilliókat érhet egy-egy milliszekundum is, de eddig legyinthettünk, végül is sehol máshol nem számít ennyi késlekedés. A csökkentett hálózati késleltetésű 5G-s hálózat azonban teremt egy új területet, ahol teljes távirányítás válik lehetővé – és ahol az idő tört része emberéletekbe kerülhet: igen, ez az egészségügy.

Az a hálózat, ami képes másodpercek alatt letölteni a Trónok harca utolsó részeit, arra is jó, hogy egészségügyi információt küldjünk rajta. És míg az egyik irányba kameraképek mennek HD vagy 4K felbontásban, a másik irányba vezérlési adatok közlekedhetnek.

A beavatkozások többségéhez nincs szükség ilyenre, de egy különösen kockázatos agyműtétnél jó, ha a világ egyik vezető sebésze irányítja a gépet. Érdemes fejben tartani, hogy más, informatikához kapcsolódó területen máshogy oldották meg a problémát. A katonai drónoknál a végső döntést az ember hozza meg, ám ebben nagyon sok, a drónon futó szoftver segíti. Az utóbbira azért van szükség, mert az utasítás kiadása és végrehajtása között értékes milliszekundumok telnek el.

A futurisztikus robotsebészes forgatókönyv mellett van könnyebben elképzelhető területe is az 5G-s egészségügynek: a viselhető berendezések adatainak begyűjtése. Ma szinte minden egészségügyi- és fitneszkütyü a mobiltelefonon keresztül küld adatot egy központi készüléken, de a jövőben ez a csomópont feleslegessé válhat. Ha a hálózat elbír cellánként több tízezer berendezést, akkor miért ne kössük az óráinkat, fitneszkarkötőinket a mobilhoz?