Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Nem az a ritka, ha az olimpia rendezője túllépi a büdzsét, hanem az, amikor nem

7,5 milliárd dollárról indult, mostanra legalább 20 milliárd körül alakulhat a tokiói olimpia megrendezése. A járvány rendesen keresztbe tett a tavalyról elhalasztott eseménynek, de a túlköltekezésről nem csak a covid tehet, 1960 óta minden alkalommal előfordult.

Csend telepszik az olimpia hivatalos márkaboltjára a tokiói Aqua City bevásárlóközpontban: az üzletvezető a tervezett eladások csupán 10 százalékával számol a szezonra, hiszen Japán nézők nélkül rendezi meg az eseményt. Hasonlóan komor a kép akkor, ha tágabb értelemben is megnézzük az olimpia nyereségességét – emiatt a covid azonban csak részben okolható.

Az, hogy az olimpia a turizmus és a felpörgése helyett általában csak magas adósságot hagy maga után, már régóta hálás vitatéma, és nem csak a közgazdászok körében. A The Economist fenti leírással induló cikke is ezt a kérdést járja körül: jó vagy rossz üzletet kötnek-e a házigazdák, amikor az olimpia megrendezésére adják a fejüket?

Az olimpiához hasonló gigaesemények gazdasági hatásának kiszámítása mindig bonyolult, hiszen nehéz megállapítani, mik azok a költségek, amik ténylegesen az olimpiához köthetőek, és azok a beruházások, amiket a városok egyébként is elindítottak volna. Ami viszont szinte biztos: a költségvetésből soha nem jönnek ki. Az Oxfordi Egyetem három kutatójának egyik tanulmánya alapján 1960 óta minden olimpia túlköltekezett, átlagosan 172 százalékkal reálértéken számolva. (A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezt az eredményt vitatja.) A sorba beleillik a tokiói is: 2013-ban az esemény képzeletbeli árcéduláján 7,5 milliárd dollár szerepelt, 2019 végére a hivatalos költségvetést 12,6 milliárd dollárra emelték.

A végső összegen azóta dobtak a járvány elleni biztonsági intézkedések és az egyéves halasztásból adódó költségek, nagyjából 2,8 milliárd dollárral, így a legutolsó (decemberi) hivatalos információ szerint az olimpia megrendezése 15,4 milliárd dollárjába kerül a japánoknak.

Ez az összeg nagyjából hasonló, mint amennyit Athén költött 2004-ben. A Wall Street Journal szerint viszont a rendezés mostanra már 20 milliárd dollár körül járhat, ami épp annyi, mint amennyivel a brazilok a zsebükbe nyúltak 2016-ban. Az Investopedia viszont ennél is magasabb költségekről, 26 milliárd dollárról ír.

Akár nyereséges is lehetett volna

A kormány 2017-ben elvégzett tanulmánya úgy számolt, hogy az olimpia bőven nyereséges lehet, 127 milliárd dolláros bevételt becsültek, természetesen a járvány előtti világ normalitásaira alapozva. Ennek egy részét az infrastrukturális fejlesztések adták volna, a másik előny pedig a rendezvényt körülvevő fogyasztás, amiből Tokió idén elég keveset lát majd.

A Kansai Egyetem munkatársa, Katsuhiro Miyamoto szerint a nyereség egy részét a szervezők általában az olimpia „hagyatékától” várják, például az erősödő turizmustól, vagy attól, hogy bizonyos fejlesztéseket a játékok befejezése után is használ a lakosság. A kutató szerint azonban ezek a becslések túlzóak, a járvány pedig a nagy részüket semmissé teszi. Egy másik kutató, Takahide Kiuchi szerint Japán profitálhat az olimpiára épített hotelekből, mert a járvány előtt a turizmus egyik korlátja volt, hogy nem volt elegendő elérhető hotelszoba az országban.

Mások viszont attól tartanak, hogy a világjárvány idején megtartott olimpia olyan negatív „örökséget” hagy maga után, ami miatt romlani fog Japán nemzetközi megítélése, és kevésbé lesz vonzó a turisták szemében.

Ezek az aggályok magyarázhatják, hogy miért hátráltak ki a nyitóünnepség mögül az olyan szponzorok, mint a Toyota.

Az elmúlt években egyre csökkent az olimpia megrendezésére licitáló városok száma – ezt saját bőrén tapasztalhatta Magyarország is a 2024-es olimpia kapcsán. Minden bizonnyal a tokiói tapasztalatok csak még többeket rettentenek majd el – különösen a gazdagabb, az infrastrukturális fejlesztésekre kevésbé kiéhezett városok közül.

Már a beugró is költséges

Már az ajánlat benyújtása is dollármillióiba kerül a rendezésre vágyó városoknak, általában 50 és 100 millió dollárba kerülnek az előzetes feladatok (például tanácsadókkal való egyeztetés). Tokió már 2016-ban is bepróbálkozott, akkor 150 millió dollárt bukott a jelentkezésen, végül a sikeres 2020-as ajánlattételre feleennyit, 75 millió dollárt költött.

Borítókép: Tokió 2020 / Olimpia
Oszd meg!