Nettó 8 óra, és menj haza játszani!

Csanády István szembe megy az árral. Van egy 30 fős startupja, amely most kapott 2 milliárd forint befektetést, nem is akárhonnan, hanem a Revolut és a Spotify egykori befektetőitől. Alkalmazásuk, […]

Bővebben

Fotó: Priscilla Du Preez / Unsplash

Nem az a kérdés, hogy a kudarcban vagy a sikerben hiszel-e, hanem az, hogy melyiket akarod elérni

A pesszimisták szerint mindig csak egyetlen lehetőség van, az optimisták viszont hajlamosak elrugaszkodni a valóságtól. A kudarc mindig egy eshetőség, ahogy a siker is. A kérdés nem az, hogy melyikben hiszel; sokkal inkább, hogy melyiket akarod elérni.

Fordította: Mezei Lilla (gyakornok)

A pesszimista emberek a következőt hangoztatják: „Tudom, hogy fog ez végződni: rosszul.” A borúlátók szerint a dolgoknak egyetlen kimenetele lehetséges – semmiképp sem rózsás. Ez azonban nincs feltétlenül mindig így. Volt már valaha az életedben, hogy csak egy lehetőség mutatkozott a dolgok alakulására? Ugye, hogy nem.

Egy, a Forbes.comon nemrég megjelent cikk írójának, Chris Westfallnak is meggyőződése, hogy az embernek mindig van választási lehetősége.  Westfall gyakran ír a vállalati kommunikáció változó természetéről és a kommunikáció összekötő erejének fontosságáról. Emellett a világ minden táját járva üzleti cégek és vállalkozók tréningezésével is foglalkozik, szerzőként pedig 7 sikeres üzleti témájú könyv köthető a nevéhez.

Ő rukkolt elő a YAHOO-módszerrel is (mely az angol „you always have other options” kifejezés mozaikszava). Ha az ember folyton csak egy alternatívát lát egy bizonyos helyzet megoldására, az egyenes úton vezet a frusztráció kialakulásához.

Vegyük például a focit!

A mérkőzés végén mindig az a csapat diadalmaskodik, amelyik a legleleményesebb a kínálkozó lehetőségek meglátásában. A választási lehetőségek ugyanis mindig az adott pillanatban bukkannak fel, így ezektől függően a dolgok kimenetele is pillanatról pillanatra változhat.

Westfall másik példaként egy sokkal komorabbat hoz, az osztrák neurológus és pszichiáter, Viktor Frankl esetét. A második világháború alatt náci haláltáborban fogva tartott Frankl szavakkal leírhatatlan kegyetlenségeket élt át. Végül túlélte a háborút, és mindannyiunk számára üzenettel bír az, hogy képes volt felülemelkedni a borzalmas körülményeken. Rájött, hogy az elképesztő kegyetlenségek közepette is megmarad az embernek a választás lehetősége. Időtlen művében, a Man’s Search For Meaning életrajzi alkotásában így fogalmaz: „Amikor már nem tudjuk befolyásolni a körülményeket, önmagunkon kell megpróbálnunk változtatni.” Mint írja, az embertől elvehetnek bármit, egy kivétel van: az, hogy hogyan viszonyul az adott körülményekhez, és mit hoz ki azokból, melyik járhatónak vélt utat választja végül.

A pesszimisták megfosztják magukat a választás lehetőségétől, hiszen csupán egy kimenetelt látnak lehetségesnek. Azonban a valódi kérdés az, hogy vajon mindig van-e választásunk, hogy változtassunk és befolyásoljuk a végkifejletet? Ha ugyanis igen, akkor a pesszimista emberek, akik csupán egy kiutat látnak, nagyon is tévednek.

Optimisták kontra pesszimisták kontra cselekvés: ki nevet a végén?

A pesszimista gondolatmenet szerint mindössze egyetlen út járható, ami jó kifogás arra, hogy az ember ne igyekezzen újabb és újabb megoldásokat keresni. Ezzel szemben az optimisták, akik a nehézségek közepette is derűsen látják a világot, hajlamosak elrugaszkodni a valóságtól. Westfall szerint a megoldás nem a naiv propagandabeszédekben és a borúlátó megjegyzésekben keresendő, hanem, mint az élet területein oly gyakran, az arany középútban.

A kudarc mindig egy eshetőség, ahogy a siker is. A kérdés nem az, hogy melyikben hiszel; sokkal inkább, hogy melyiken dolgozol, hogy elérd. Sosem kizárólag egy módja van annak, hogy az ember győzedelmeskedjen, vagy hogy a dolgok jól alakuljanak. A választás mindig adva van – hogy miként viszonyulunk a dolgokhoz, csak rajtunk áll.

 

"A felnőtt horgászok többsége totál analfabéta. Egy átlaghorgász nagyjából 3 ezreléket tud a horgászatról, én talán 3 százalékot."

Bodrogai Ferenc, a Forest Papír alapítója