A Forbes-címlapos, aki Trumppal szelfizik

Kapitány István a Forbes címlapján mosolyog. Kapitány István a Fehér Házban, Trumppal szelfizik (és mosolyog). De kicsoda Kapitány István? Annak ellenére, hogy aligha van nála magasabb pozícióban dolgozó magyar menedzser […]

Bővebben

Mégis mehetünk a Marsra? Nagyon jól néz ki Elon Musk új rakétája, de a legfontosabb, hogy olcsó

A Falcon Heavy költségei jóval kisebbek, mint amivel a NASA eddig számolni tudott, vagy saját tervei szerint a jövőben számolni tudott volna. És a SpaceX-nél már nekiálltak a következő rakétának, ami egyszer tényleg a Marsra viheti az emberiséget.

Jó sok kihívással kell szembenéznünk, amikor embereket küldünk majd a Marsra a nem is olyan távoli jövőben (ezt a célt több űrügynökség is kijelölte magának), főleg ha pár hétig ott is akarjuk tartani őket, aztán hazahozni. Például, előre oda kell vinni felszerelést, lakóházakat, amelyek megvédik a leendő űrhajósokat a Mars extrém körülményeitől, durva hőmérsékletektől, homokviharoktól és sugárzástól (utóbbit itthon elvégzi például bolygónk légköre, a problémát viszont a hosszú, mélyűri utazás idejére is meg kell oldani, ez még várat magára). Az érkező űrhajósoknak nem árt 6-18 hónapnyi ellátmány sem. Mindennek költségeit korábban 50-150 milliárd dollárra számolták, ami túl volt az üggyel talán legkomolyabban foglalkozó amerikai űrügynökség, a NASA (amúgy is csökkenő) költségvetésén.

A SpaceX múlt heti sikeres Falcon Heavy-tesztjével azonban minden megváltozhat. (Aki még nem látta a hatalmas rakéta felemelkedését vagy a két segédrakéta űrbalettjét visszatéréskor, mindenképpen nézze meg.) A Falcon Heavy ugyanis nemcsak látványos, hanem jóval olcsóbb megoldás is, mint amivel eddig számoltak a szakemberek.

Az 1980-as évek óta, a hatalmas terhek hordozására képes Saturn V rakéták, majd az űrsiklók visszavonulásával az lett az emberiség legnagyobb kihívása, hogy hogyan küldjön fel nagy terheket magasra, távolra.

A korábban az állami űrügynökségek és jelenleg magáncégek által fejlesztett rakéták. Forrás: Blue Origin

A korábban az állami űrügynökségek és jelenleg magáncégek által fejlesztett rakéták. Forrás: Blue Origin

Valójában hatalmas ugrás van aközött, hogy felküldjünk egy műholdat Föld-körüli pályára, és hogy biztonságosan landoltassunk egy űreszközt egy másik bolygó felszínén. A Mars körül azért jó pár műhold kering, de tonnás űreszközt sosem landoltattunk a Marson – a rekord a Curiosity roveré, de ez is könnyebb, mint egy tonna (899 kilogramm).

A 110 méter magas, 3 millió kilogrammos Saturn V anno három fokozattal elvitte az emberiséget a Holdra, összesen 48 600 kilogrammot tudott a Föld gravitációs vonzásán túlra juttatni.

Viszont elképesztően drága volt: 1,16 milliárd dollárba került indításonként, és nem volt semmilyen újrafelhasználható része.

A legjobb kereskedelmi megoldás, a kétfokozatos Falcon Heavy kisebb (70 méter magas), és csak harmadát tudja felemelni a Saturn V által szállítható tehernek, összesen 16 800 kilogrammot.

Viszont most ez a világ legerősebb rakétája, amivel alacsony Föld-körüli pályára, geoszinkron pályára és a Föld gravitációs vonzásán túlra is lehet űreszközt juttatni (a Saturn V utoljára 1973-ban repült).

Ráadásul a Falcon Heavynek van egy hatalmas előnye: a költségei.

A Saturn V 1,16 milliárdos fellövési költségei helyett mindössze 90 millió dollárba kerül, ez 7,8 százaléka a Saturn V költségeinek. Azaz 13 három Falcon Heavy jön ki egy Saturn V árából.

A Falcon Heavy hajtóművei három Falcon 9 magból állnak, aránylag olcsó tömegesen gyártani őket, ráadásul képesek a landolásra, így újrahasznosíthatók. A február hatodikai első sikeres teszt pedig bemutatta, hogy az elképzelés működik. Minél távolabbra akarunk valamit eljuttatni, annál több energiára van szükség (kilogrammonként 63 millió Joule-ra), így az indítás költsége mindig eléggé fix – nem mindegy, hogy újra tudjuk-e használni a rakétákat, mint ahogy a Falcon Heavyt igeni (a központi hajtómű landolása nem volt sikeres, de a két segédhajtómű gond nélkül leszállt).

Márpedig olcsó megoldás kell, ha a Marsra akarunk menni, ahogy ezt a NASA tíz éven belül tervezi.

Ugyanis az állami finanszírozású űrügynökség költségvetése 58 éves mélyponton van, 1959-ig kell visszamenni ilyen alacsony számokhoz. Hét évvel ezelőtt a NASA azt állította, 36 milliárd dollárból megépíti azt a űreszközt, ami a Marsra juttatja az emberiséget. A fejlesztés most is folyik, de egyelőre nem láttunk semmi működőt (a Space Launch System első tesztjét 2019-re ígérik). A SpaceX ezt most kevesebb mint 2 milliárd dollárból elkezdte (mert a Falcon Heavy azért még mindig csak egy lépés a teljes képletben, de nagyobb, mint amit eddig bárki megtett).

A NASA is felismerte a lehetőséget, jó ideje szorosan együttműködnek a kereskedelmi céggel: a Falcon 9 rakéta több küldetésen túl van, ahol Dragon kapszulájával ellátmányt vitt a Nemzetközi Űrállomásra vagy hozott vissza. A NASA-hoz ezenkívül erre most a korábbi legnagyobb rivális, az oroszok segítségét kell igénybe vennie. De a SpaceX már egy ideje teszteli űrkapszulájának emberes változatát, talán ezt is hamarosan megoldják. És elindulunk a Marsra is – főleg, hogy a tervek szerint már jövőre tesztelik még nagyobb rakétájukat, a Big Falcon Rocketet, ami már tényleg a marsi utazás olcsó alternatívája lehet.

Olvasd el Üzlet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő