Az év legcukibb Forbes magazinja

Az év legcukibb Forbes magazinja jelent meg decemberben, a címlaptól már önmagában elolvadok: Halász Judit és Bálint György közös képen. De a tartalomjegyzékben lévő felvétel az igazi kedvesség. A fotózáson […]

Bővebben

Egyre kevesebb dolognak leszünk urai a saját életünkben

Mesterséges intelligencia és gépi látás alkalmazási lehetőségei az Ipar 4.0 területein belül. Smart retail megoldások. BigData for Media. Smart Parking – Intelligens parkolórendszerek a jövő okos városaiban. Nem, ezek valóban nem egymáshoz kapcsolódó mondatok. Illetve olyan szempontból mégis csak, hogy ezek mind egy-egy előadás címei, amelyeket néhány napja a T-Systems Symposiumon hallhattunk. A régió egyik legfontosabb technológiai rendezvényén jártunk, ahol próbáltunk valamit megérteni az emberiség jövőjéből. Nem állítjuk, hogy a kép tisztább lenne egy átlag halandó számára, az viszont biztos, hogy a sok ismeretlen miatt kicsit talán ijesztő az, ami a gondolkodó gépek korával hamarosan beköszönthet.

Kevés olyan hely van, ahol azt a nyakatekert fogalmat, mint a jövő jelenjét elevenebben, vagy sűrűbben megélhetnénk és megtapasztalhatnánk mint a T-Systems Symposiumon. Lépten-nyomon olyan dolgokról van szó, vagy éppen olyan dolgokba botlani, amelyek egyelőre még nem a hétköznapi emberek sajátjai, de érezhetően már a küszöbön van a tömeges berobbanásuk. Ha a Symposium kiállítói között sétálunk, akkor folyamatosan olyan érzésünk lehet, mint a nagymamáinknak, akik kissé értetlenül és idegenkedve néznek a Skype-ra, vagy a Snapchat-re, de azért elfogadják, hogy ezek már léteznek és az unokáiknak valamiért ezek nagyon fontosak. Gyakorlatilag a saját nagyszülőmnek éreztem magamat.

Nem enyhült ez az érzés akkor sem, amikor beültem a monumentális színpadi díszletek között zajló kerekasztal beszélgetésre. Az első blikkre Robbie Williams koncert díszleteire emlékeztető hatalmas magenta-színű kivetítők és installációk között a mesterséges intelligencia gazdasági-társadalmi hatásairól folyt a diskurzus. “Neuro network régóta létezik, volt azért egy felfutása” – ez volt az a mondat, amelyiknél teljes tudatommal bekapcsolódtam és nagyjából annyira zavarbaejtően nem találtam hozzá a kapcsolódási pontot, mint most a kedves olvasó. Persze főszerkesztőnk, Galambos Márton, mint a beszélgetés moderátora jelentett egy bizonyos mentőövet, vagy kapaszkodót az átlagember realitásainak talajára.

A mostanában sokat hangoztatott mesterséges intelligenciával és gépi tanulással kapcsolatban a szkeptikus hangot Halácsy Péter, az egyik Prezi-alapító ütötte meg. Szerinte nem kell hasra esnünk attól, hogy a különböző játékokban – mint mondjuk a Go-ban – a gépek képesek legyőzni az embereket. Itt ugyanis könnyű eldönteni azt, hogy jobb-e a gép, fejlődött-e, van-e egyáltalán értelme a tudásának, hiszen úgymond címkézve van az adat: nyertünk, vagy nem nyertünk. Felborult, vagy nem borult. Ezeket ember nélkül is el lehet dönteni, nem egy összetett feladat.

6h7a5988

Szvetelszky Zsuzsanna, szociálpszichológus a mesterséges intelligencia egy másik vetületére világított rá: már jó pár évvel ezelőtt is léteztek olyan intelligens szoftverek, amelyek maguk is “okos adatokat” tudtak kutatni. Ezekből a gépi kutatásokból derültek ki például olyan érdekességek, hogy a válság előtt az emberek többet házasodtak és kevesebb ruhát vásároltak, mint napjainkban. Mára ugyanis ez megfordult: kevesebbet házasodunk és több ruhát vásárolunk. “Ebből most ne vonjunk le messzemenő következtetéseket” – tette hozzá mosolyogva. Kérdés, hogy a gépek hogyan tudnak majd igazodni, belerázódni a közösség olyan nehezen megfogalmazható szabályaiba, amelyek alapjai például a közös hiedelmek és a bizalom. Sok döntésünk ezek mentén születeik: mi elfogadott a többség által és mi nem – ezek ugye az ún. íratlan szabályok.

Hogy üzleti szempontból mire használhatjuk majd a mesterséges intelligenciát (röviden MI-t)? “Gyakorlatilag bármire” – ezt már Keleti Arthur, a T-Systems IT-biztonsági stratégiája mondta. Szerinte végtelen lehetőség adódik majd a mesterséges intelligencia felhasználására. Példaként említette, hogy egy hedge found támogatott egy MI fejlesztést, amelynek az értékpapír kereskedelem volt a célja. Egy idő után kénytelenek voltak lekapcsolni a rendszert, mert bár nagyon ügyesen termelte a pénzt, de már nem tudták követni, hogy mit és miért csinál.

Málnay Barnabás a Smartware.Tech-től arra hívta fel a figyelmet, hogy hajlamosak vagyunk elmosni az alkalmazott MI és az általános MI közötti határt. Emiatt azt gondoljuk, hogy már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy gyakorlatilag emberként viselkedő és létező MI-t hozzunk létre, “pedig valójában ugyanolyan messze vagyunk ettől, mint eddig”. Az MI most csupán ott működik, ahol ismertek a szabályok, a koordináták, amelyek között mozoghat, amelyekhez igazodhat. De összetett, emberi kérdéseket és problémákat még nem tudnak megoldani. Egy gép tehát egyelőre még nem fog válaszolni arra a kérdésre, hogy vajon mi az élet értelme.

A kérdést, amely szerint a gépek érteni fogják-e valaha az embereket, Szvetelszky Zsuzsanna csapta le elegánsan azzal, hogy “többszázezer éves trend az, hogy még az emberek sem értik egymást. Ha szétnézünk, akkor a kitolódott életkor miatt ma már akár 4-5-6 generáció is él együtt – nem is értik egymást. Nagyon összetettek vagyunk mi emberek és nagyon nehezen megjósolható, hogy mivé is áll össze az a sok-sok kérdés, ami mozgat minket.”

“Az emberek még azt sem tudják, hogy mik a titkaik” – mondta az előzőekre reagálva Keleti Arthur, aki szerint “már most azt várjuk, hogy a gépek titkosítsák az adatainkat, de azt sem tudjuk, hogy valójában mit kell. Hiszen az emberek sem ismerik a saját működésüket. Titok az, hogy merre jár az autóm? Nos, ha szeretőt tartok, akkor talán igen. Úgy gondolom, hogy először jobb lenne egy önismereti programot lefuttatni magán az emberiségen. A gépektől ugyanis nem várhatjuk el, hogy megértsék a kontextust”.

“A technológia az alapvetően egy semleges dolog. Az a lényeges, hogy mi emberek mit teszünk vele” – ezt már Christopher Mattheisen, Telekom-vezér mondta a Forbes-nak a fenti témához kapcsolódva. “Mindegyik fejlesztés hoz magával jó és kevésbé jó dolgokat. Aki már most is csak elszenvedője a digitalizációnak, neki nem biztos, hogy a jövőben jobb lesz. Viszont az senki hasznára nem válhat, ha nem fejlesztjük a hálózatainkat, a képességeinket és csak állunk egy helyben.” Mattheisen szerint éppen azért mindenképpen fontos az oktatás fejlesztése – talán fontosabb, mint valaha. “Azt viszont, hogy a Telekom technológiai és hálózati fejlesztései pontosan mire is lesznek majd jók a következő évek során, még ő maga sem tudta megmondani: “attól függ, hogy mik fognak bejönni. Ha az lesz a legfontosabb, hogy a 8K felbontású vagy a 360 fokos videók megfelelően fussanak, esetleg a kiterjesztett valóság lesz hangsúlyos, akkor ott az 5G-nek csupán a gyorsaságát használjuk majd ki. Egyelőre túl sok változó tényező van még ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk mire és hogyan használjuk majd mondjuk az 5G hálózatokat igénylő mesterséges intelligenciát”.

img_1927

Ha valakinek lehetnek ezzel kapcsolatban elképzelései, akkor az talán Derek Woodgate, aki a világ egyik sztár-jövőkutatója – ha használhatunk ilyen fogalmat. Derek már 21 éve kutatja a jövőt a Futures Lab nevű cégével, a világ nagyvállalatai határozzák meg évtizedes stratégiájukat Derek csapatának kutatásaira alapozva. “A jövőt tanulmányozni azért is nagyon érdekes, mert tulajdonképpen sosem lehetsz teljesen biztos abban, amivel foglalkozol” – mondta a Forbes-nak némi öniróniával a jövőkutató, azzal kiegészítve az előbbi mondatot, hogy ők inkább bizonyos elképzelésekhez és irányokhoz kapcsolódva vázolják fel azt, hogy milyen jövőkép alakulhat ki.

img_2057

A jövővel kapcsolatos változások szerinte két nagy csoportra bonthatók. Egyrészt ott vannak az ún. evoluciós változások, amelyek könnyen érthetők és mérhetők, hiszen azok alapvetően a tulajdonságok javulásait jelentik. Hogyan lesz valami nagyobb, jobb gyorsabb. “Ez érthető, becsülhető, nem valami drámai változás.” Ott vannak viszont a más típusú változások, amelyek már a teljes pálfordulatokat foglalják magukba. Mint mondjuk a készpénz-alapú fizetésektől elszakadni és áttérni a teljesen online, elektronikus, készpénz-mentes fiezésre. “Ez ugyanis az internet fejlődésétől kezdve a teljes pénzügyi rendszer változásán és a felhasználói felületek alakulásán át a bankok hozzáállásának megváltozását is jelenti. Egy teljesen új architektúra felépülése ez.”

Derekék munkája az, hogy megértsék az ilyen jellegű és horderejű változásokban rejlő potenciált, azt, hogy ezek mit jelentenek a közösség számára. “A mi munkánk bizonyos tekintetben olyan, mint amit a DJ-k csinálnak, akik összegyűjtenek sok különböző zenei részletet és abból építenek fel teljesen új dalokat, mixeket. Mi is fogjuk a különböző tudományterületeket, mint a biotechnológiát, mesterséges intelligenciát és azok segítségével vázolunk fel valami teljesen újat. Akár új fogalmak is születnek így”.

Hogy mennyire összetett a világunk, azt jelzi a mesterséges intelligencia fogalma körüli félreértés, “ez a félreértés pedig abból fakad, hogy az MI az csupán egy keretfogalom. Segít abban, hogy a hétköznapok embere legalább nagyjából meg tudja érteni azt, hogy miről is van szó, amikor mondjuk egy divatos magazinban ilyesmire terelődik a szó. Valójában az MI az egy összetett tudomány, amely alá több különböző tudományág tartozik. A lényege persze valahol az, hogy leutánozzuk az emberi idegrendszert, de hát ebben benne van a gépi tanulás, az új hálózatoka robotika, a prediktív tanulás és még mennyi minden. A pszichológia is gyakorlatilag egy gyűjtőfogalma azoknak a tudományoknak, amelyek leírják azt, hogy mi emberek hogyan tanulunk magunkról és egymásról.”

Hogy vajon ijesztő-e a jövő a kutató szemével? “Nos, szerintem annál ijesztőbb már nem nagyon lehet, mint amikor az atomfegyverek megszülettek” – mondja Derek hozzátéve azt, hogy természetesen számtalan kérdés és kihívás továbbra is ott tornyosul előttünk. “Mindig egy olyan közösségben éltünk, amely emberközpontú volt. Minden más körülöttünk nem emberi volt. Egyedül nekünk voltak érzelmeink. De nézze, itt ez az asztal. A jövőben lehetnek majd ún. okos-asztalok, amelyeket felruháznak különböző képességekkel, ha bizonyos helyzetek úgy kívánják. Azzal a képességgel, hogy reagáljon kérdésekre, rendelkezzen intuícióval, vagy olyan dolgokat csináljon, amire én nem vagyok képes. A gépek egyre inkább egyenlők lesznek velünk. Ezzel együtt sok olyan dolognak egyre kevésbé leszünk az urai, amelyek alakítják az életünket. És még csak etikai kódexünk sincs arra, hogyan kezeljük majd ezeket a kihívásokat. Na ez azért elég ijesztő…”

 

"A mai nap csak egy az elkövetkező számtalan nap közül. De hogy mi történik a jövő számtalan napjain, az talán épp a mai naptól függ."