Print

Levendula, birkák és nagyapa 45 éves traktora

Molnár Anikó
2021. szeptember 27. 9 perc olvasás

Aix-en-Provence-ban, a délfrancia város szélén sok szabad föld ötven éve sem akadt, hát még ma. Lisa Mazzoni Risso héthektáros gazdasága nem tud terjeszkedni, de így is felveszi a versenyt a híres Valensole fennsík hatalmas levendulamezőivel. A város helyén valaha római katonai tábor működött, akárcsak a mi Aquincumunkban, és a helyi hőforrásokra települt. Aix neve is a latin Aqua (víz) szóból származik, a terület az Anjou-korban, I. Lajos és Károly Róbert idején az Anjouk birtoka volt. Ráadásul a hőforrások ma is működnek, akárcsak Budán.

Lisa annak idején kis jegyzetfüzetbe rajzolgatta ötleteit a leendő üzleteiről.

Nem egyszerűen levendulát akartam termeszteni, hanem olyan földet létrehozni, ami képviseli a nagyapa által felállított értékeket, és jövedelmező is.

A külvárosban járok, hatalmas kőkapun át kis földút vezet a levendulaültetvény felé. Egy fekete keverék pásztorkutya üdvözöl engem és a kutyámat. Szemlátomást jól megértik egymást, én pedig a hívogatóan nagy árnyékot vető fügefa irányába tartok. Lisa is feltűnik, fiatal, nagyon fiatal. Pedig Aix-en-Provence egyik legnagyobb hírű turisztikai attrakciójának alapító-tulajdonosa.

A levendula mindent kibír
Lisa hétévesen nem királykisasszonynak öltözve játszott, hanem a Capital nevű tévéműsort nézte a mesék helyett. „Nem szalasztottam volna el egyetlen adást sem, a kanapén ültem csillogó szemmel, és közben azt terveztem hétévesen, hogy vállalkozó leszek” – meséli ma, 28 évesen. Annak idején kis jegyzetfüzetbe rajzolgatta ötleteit a leendő üzleteiről. Nem is húzta sokáig az időt, huszonhárom évesen már nagyapja üzletét, a Terre Ugót irányította – vagyis Ugo földjét.



„Ugo egészen pontosan a mostohanagyapám volt. A háború után Olaszországból, Piemonte tartományból jött Aix-en-Provence-ba, a provence-i régió egykori fővárosába. Akkor vette meg ezt a héthektáros földet. Agglegény volt, se gyereke, se felesége. A földjén akkoriban zöldségeket termesztett. Az apám itt élt a közelben, és a szüleivel gyakran jöttek ide zöldséget vásárolni. Imádott itt lenni, játszani az állatokkal. Ugo egyszer csak azt vette a fejébe, hogy azontúl csak virágokat nevel a zöldségek helyén. Ezzel aztán lassan araszolt a csőd felé, mert ez azért kicsit utópisztikus ötlet volt akkoriban. A kétezres évekig mégiscsak elvegetált valahogy.

„Végül a szüleim megvették tőle a farmot. Ugo hamarosan megbetegedett. A szüleim ápolták, és nagyon közel kerültek egymáshoz. Ugo úgy döntött, hogy örökbe fogadja az apámat.” Lisa friss diplomával a kezében vette át a nagyapa földjét. Noha ingatlangazdálkodást tanult, úgy döntött, inkább mezőgazdasággal és turizmussal foglalkozik. Azt találta ki, hogy Ugo földjét beülteti levendulával. A szülei hiába próbálták jobb belátásra bírni, nem neki való, bizonygatták.

A berber sátorból fantasztikus panoráma nyílik a levendulaföldre.

„Biztos voltam benne, hogy sikerülni fog. A levendula mindent kibír, évtizedekig nem kell újraültetni. Húszéves voltam, és beiratkoztam az agráregyetemre is” – meséli Lisa. Biogazdálkodást akart tanulni. De nem elégedett meg az egyetem nyújtotta tudással, felkereste a biolevendula nagy szakértőjét, Eric Garçint, és tőle is vett órákat.



„Felvettem húszezer euró kölcsönt, és belevágtam. Tudtam, hogy működni fog. Nem egyszerűen levendulát akartam termeszteni, hanem olyan földet létrehozni, ami képviseli a nagyapa által felállított értékeket, és jövedelmező is.” Lisa üzleti modellje nem a tömegturizmusra épül. Egyáltalán nem tetszik neki, ami a Terre Ugótól nem messze folyik a nagy levendulaültetvényeken.

Tévúton
Guillome Cromer, a felelősségteljes turizmus francia szervezetének elnöke, aki egyben a kifejezetten a fenntartható turizmus piacán tanácsadást nyújtó ID Tourism élén is áll, egy interjúban arról beszélt, hogy a turizmus szereplői tévúton járnak, amikor egyre többen szeretnének egyre több turistából megélni. „Ez az iparág nagyon különleges helyzetben van. Ha feléli nyersanyagait, mint például a biodiverzitást, a kultúrát, az épített örökséget, egyszerűen nem lesz miért elutaztatni az embereket.”
Hársas Péter, a felelősségteljesturizmus.hu alapítója szerint az utazás nem alanyi jog. Úgy véli, csak annak kellene utaznia, aki ezt felelősségteljesen teszi, szerinte a nem felelősségteljes szempontok alapján szervezett kalandturizmus is sok esetben ártalmas. Péter szerint az all-inclusive nyaralás káros oldalait is több módon lehetne csökkenteni, például ha a szálloda a helyben termelt élelmiszereket szolgálná fel. Bár – teszi hozzá – az, aki ki sem teszi a lábát egy hétig például egy törökországi szállodából, utazhatna akár Békéscsabára is, vonattal.

A tilosban egy szelfiért
A Terre Ugótól északra járunk a Valensole fennsíkon. Nyár közepén itt a hatalmas levendulamezők telis-tele vannak egy-egy jó fotó kedvéért színes ruhákba és kalapokba öltözött látogatókkal. A földek tulajdonosai évek óta hiába küzdenek a turisták áradatával. Az idén nem nézték már tétlenül, hogy naponta több százan vágtatnak át ültetvényeiken, kordonnal kerítették hát körbe a földjüket. Ez önmagában még nem tartott volna vissza sokakat attól, hogy a levendulabokrok közé ugorjon egy jó szelfiért, a rendszeresen járőröző rendőrök segítségével azonban alighanem sikerült jó pár behatolót elriasztani, legalábbis erre utal, hogy feltűnően csökkent a számuk.

A szokásos giccses szuvenírekkel ellentétben minimalista stílusú termékeket készítenek a levendulából.



A globális adatok mindenesetre riasztók. A koronavírus-járvány előtt az egyik leggyorsabban növekvő üzletág a turizmus volt a világon. Aztán 2020-ban 74 százalékkal, 381 millióra zuhant a turisták globális száma, de a UNWTO (Turisztikai Világszervezet) szerint 2024-re újra elérheti a 2019-es, 1,5 milliárdos szintet.

Lisa szülei segítségével és négy alkalmazottal működteti a Terre Ugót. Azt tartotta szem előtt, hogy megőrizze a nagyapja által képviselt világot, ne pedig afféle turistaattrakciót hozzon létre. A földjén termett levendulából, amit kézzel-sarlóval vágnak le minden évben, a helyi kézművesek bevonásával a szokásos giccses szuvenírekkel ellentétben rendkívül minimalista stílusú termékeket készítenek. Az üzletben leginkább a skandináv dizájnt idéző levendulás zacskók, illatgyertyák, szappanok, kozmetikumok, illóolajok sorakoznak.

„A kézművesek, akikkel dolgozunk, mind idevalósiak a környékre. A kis boltban kapható szappanok levendula- és rozmaring-illóolajból készülnek. Mindent helyi alapanyagból gyártunk, helyben. A mi előnyünk az, hogy itt vagyunk a város szélén, közel Marseille-hez is, ahova a Dél-Franciaországba látogató turisták többsége érkezik repülővel. Akik idejönnek, elöltenek itt fél napot, piknikeznek, gyerekprogramokat szervezünk nekik, művészeti kiállításokat, apero (kései uzsonna) eseményeket, de vannak esküvők és céges rendezvények is bőven” – mondja Lisa egy óriási berber sátor közepén.



Innen fantasztikus panoráma nyílik a levendulaföldre, és ami engem illet, nem is nagyon akarok tovább menni. Itt meséli el Lisa a történetét. A Terre Ugo külföldi látogatói legnagyobbrészt amerikaiak és japánok. A vállalkozás ma nyereséges, árbevétele tavaly elérte a százezer eurót. A hét hektár karbantartása nem kerül sokba – szemben a hatalmas, nyolcvan–száz hektáros levendulaültetvényekkel. Lisa nem használ gépeket a földjén, a nagyapa negyvenöt éves traktorán kívül nincs is más jármű itt. A levendulát birkák tartják karban. Ők aztán az év négy hónapjában dolgoznak itt: szorgosan megesznek minden gazt, a levendulát viszont nem bántják.

Akik idejönnek, elöltenek itt fél napot.

„Itt minden a lehető legtermészetesebben zajlik, és ezt próbáljuk átadni az ide érkező vendégeknek is, szóval tanítunk is.” Például azt, hogy a vegyszermentes gazdálkodás nem teszi tönkre a termőföldet. Lisa szerint a Terre Ugo koncepciója egyedi a levendulaültetvények között, és bebizonyította, hogy kis területen, nem ipari méretekben is működhet jól jövedelmező és felelősségteljes vállalkozás. „Ez a jövő turizmusa, a kis, helyi és autentikus vállalkozások képviselik a jövő idegenforgalmát.”

Hogyan legyél felelős utazó?
* Sok kis kiruccanás helyett inkább ritkábban, hosszabb utakat válassz!
* Utazz minél kisebb ökológiai lábnyommal, Európán belül például vonattal!
* Igyekezz minél kevésbé zavarni az ott lakók életét, úgy költs, hogy lehetőleg őket támogasd!
* Szállj meg olyan szálláshelyeken, amelyek valóban a legkevésbé terhelik a környezetet!
* Tudatosan válassz szuvenírt a helyiektől, és ne alkudozz!