Print

Kérek is cserébe

Bánlaki D. Stella
2022. február 28. 10 perc olvasás

Hány telefonhívással érné el a miniszterelnököt? Fontos (teoretikus) kérdés, amikor valakinek a befolyására vagyunk kíváncsiak. Orbán Anita esetében azonban a kérdés inkább így hangzik: hány telefonhívással érné el Kelet-Közép-Európa és a kontinens nagyhatalmainak miniszterelnökeit?

„Bő egy évvel ezelőttig egyáltalán nem voltam látható itthon” – ismeri el a Vodafone pesti székházának felső emeletén a dunai kilátással szemben ülve. Orbán Anita akkor került fel a legbefolyásosabb magyar nők Forbes-listájára, amikor kinevezték a Vodafone Magyarország vállalati kapcsolati vezérigazgató-helyettesének, és belépett az igazgatótanácsba. Akkor vált itthon is láthatóvá. Pedig az ő befolyása messze nem a pozíciójából ered.

Történelem és diplomácia
Második generációs értelmiségi Berettyóújfaluról. 1992-ben, 18 évesen a Corvinus Egyetemre beiratkozva inkább tudta, mi nem akar lenni, mint azt, hogy mi akar. Közgazdászdiplomájával egy évet sem húzott le a Matávnál, már fel is vették a massachusettsi Tufts University mesterképzésére, történelem szakra. „A Matávnál akkor olyan volt a munkakultúra, hogy reggelente a kollégák azzal vágtak fel, melyikük dolgozott tovább előző este. Rögtön arra gondoltam, hogy én sok gyereket szeretnék, így ebbe a versenybe biztosan nem fogok tudni beszállni.” A kiköltözést mégis későbbi férje kezdeményezte, aki az Egyesült Államokban készült MBA-képzést végezni – és akivel valóban három gyermekük született, bár később elváltak.

Anita aztán a gyerekek miatt mozdult el az akadémiai pálya felé. Olyan foglalkozást keresett, amit otthonról is végezhetett, a lehető legkevesebb lelkiismeret-furdalással a gyerekeivel és a munkájával szemben is. Így aztán folytatta tanulmányait a Tufts nemzetközi diplomáciái iskolájában, a Fletcherben – ez az USA legrégebbi nemzetközi ügyekre fókuszáló egyetemi képzése –, majd a doktori minősítést is megszerezte, közben tanársegédként dolgozott. Az oktatást nagyon szerette.



A történelem és a diplomácia érdekelte, azon belül is az, hogy 1990 után az orosz vállalatok európai terjeszkedését üzleti célok motiválták-e, vagy inkább külpolitikai érdekek. Az viszont már véletlen volt, hogy hipotézisét az energetika terepén tudta bebizonyítani, így abba is mélyen bele kellett tanulnia. Tanulmánya hiánypótló lett, kéziratára lecsapott a neves Praeger kiadó, és 2008-ban megjelentette Power, Energy, and the New Russian Imperialism címmel. Anita több előadást is tartott az USA-ban a megjelenés utáni roadshow-n, és a könyv ma is 90 dollár körüli áron kapható például az Amazonon.

Ez már az ingázás időszaka volt, négy év amerikai létet öt év oda-vissza repkedés követett. Az európai jelenlét már a doktori alatt is fontossá vált, hiszen sorra járta a környező országokat, hogy interjúkat készítsen prominens diplomáciai és energiaipari szereplőkkel. Közben a Heti Válasz külügyi rovatának szerkesztője, később állandó publicistája lett.

„Nem, nem! – hevesen tiltakozik, amikor azt kérdezem, gondolkodik-e még a politikai pályán. – Kezdetben azt hittem, jó lenne megpróbálni, de rájöttem, hogy nem vagyok politikus alkat.” Orbán Anita 2010-ben a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz jelöltje volt akkori lakóhelyén, a XI. kerületben, a 16-os egyéni választókerületben, de még mielőtt hivatalosan jelöltté válhatott volna, visszalépett.

A kormányzati feladatkör viszont nem állt tőle távol, és még 2010-ben – Martonyi János minisztersége idején – beleállt a Külügyminisztérium egy addig nem is létező beosztásba. A 2006-os, majd a 2009-es földgázválság nyomán egyre fontosabbá vált az európai országoknak, hogy biztosítsák gázforrásaikat, illetve a fenntarthatóság és a klímavédelem is mind relevánsabb szempontok lettek. Mint az energiabiztonsággal foglalkozó felelős utazó nagykövet, Anita a nulláról épített portfóliót – 2015-ös távozása óta még ketten töltötték be ezt a pozíciót –, és otthon író egyetemi emberből egyszerre bilaterális és multilaterális nemzetközi tárgyalások partnerévé vált.

„Extrovertált vagyok” – mondja széles mosollyal, de elbizonytalanodik, amikor arról kérdezem, milyen ő, amikor tárgyal. „Mindig a kapcsolatépítésben hittem, szövetségeket építettem. Maga a folyamat érdekel, hogy ha lehet, ismerkedjünk a tárgyalás előtt. Így majdnem mindig kiderül, hogy vannak metszetek, közös perspektívák. Hogy milyen értéket tudok adni, miközben kérek is cserébe.” Stratégiája azóta is az, hogy próbálja az általa képviselt ügyében érdekeltek közül a lehető legtöbbet elérni és meggyőzni.

Orbán Anitáról azt mondják, a nemzetközi színtéren igencsak látható diplomata volt. Állandóan utazott, mozgásban volt – a családi egyensúlyt pedig rendszeres, home office-ban töltött napokkal próbálta helyreállítani. „A lányom nemrég azt mondta, nem volt hiányérzete, mindig ott voltam, amikor szüksége volt rám. Úgy gondolom, szeretném azt hinni, hogy rendben voltam anyának.”

 

Mindig is a kapcsolat­építésben hittem, szövetségeket építettem. Maga a folyamat érdekel, hogy ha lehet, ismerkedjünk a tárgyalás előtt.

 

Hogy felnézzenek rám
A 2010-es évek közepén kitört a palagáz-forradalom az Egyesült Államokban. Miután nagyjából egyidőben jelentős forrásokra bukkantak, és megoldották a földgáz tengerentúlra szállításának módját (a cseppfolyósítás), az USA Katarral összefogva elkezdte előkészíteni komoly exportőrpozícióját a világpiacon. 2015-re az európai kínálat is diverzifikálódott, és a V4 országok képviseletében Anitát az amerikai kongresszus egyik albizottsága is meghallgatta. „Lehetőségem volt elmondani, miért lenne jó, ha a cseppfolyósított gáz a térségbe érkezhetne. Nem sokkal később levadászott a Cheniere, hogy építsem fel a kelet-európai portfólióját.”

A cseppfolyósított gáz legnagyobb előállítója, a texasi székhelyű Cheniere Ltd. annak ellenére is óriási váltás volt, hogy Anita jól ismerte az amerikai kultúrát. De sikerült integrálódnia, és az ott töltött két év alatt nem egyszer ­körbejárta Európát, és innentől a londoni európai központba is ingázott. Aztán amikor a Cheniere vezérigazgatója kiugrott, és létrehozott egy azonos profilú startupot, ezer beosztottjából magával vitt ötvenet. Anita volt az egyik.

„Egy piacvezetőtől egy startupba ugrani izgalmas volt. Egyik nap még húsz évre előre terveztük a számokat, másnap már alig láttuk a következő hónapok cash flow-ját, és azon kellett gondolkodni, hogyan nevezzük el a céget” – nevet. A Tellurian Ltd-ben mint a nemzetközi ügyek igazgatója folytatta Anita a szakadatlan úton levést, a cég azonban máig nem váltotta be az alapító reményeit, és 2020 nyarán Anita már a váltáson gondolkodott.

„Egy felkérés miatt ástam bele magam a digitalizáció, a technológia, az okosvárosok témájába. Azt éreztem, hogy ez a jövő. Plusz szerettem volna lépést tartani a gyerekeimmel, fontos volt, hogy felnézzenek rám” – mondja ismét mosolyogva, majd elmeséli a szülők és kamaszok között gyakran lejátszódó jelenetet, amikor azok kikapják a telefont anyjuk vagy apjuk kezéből, mondván, majd ők jobban tudják, hogyan kell csinálni. „2020 nyarán őszintén érdekelni kezdett ez a téma, augusztusban egy fejvadászon keresztül megkeresett a Vodafone.”

A nemzetközi színtéren igencsak látható diplomata volt.

Az adat az új olaj – ez az én terepem
Mai pozíciója lényegében mindent lefed, amit a vállalat kifelé kommunikál és tesz. Jogi-szabályozási környezet, kormányzati kapcsolatok, PR, GDPR, társadalmi felelősségvállalás, nagykereskedelem – mind Anita alá tartoznak egy-egy külön igazgatóval.

„Azt mondjuk, az adat az új olaj. A telkó szektor fokozatosan felértékelődik, és olyan stratégiai iparággá válik, mint az energetika. Ezt a nézőpontot nagyon szeretem, ez az én terepem” – lelkesedik. Amikor felvetem, hogy Magyarországon talán lazább a kapcsolat a multik és a kormányzat között, mint Amerikában, a lobbicsatornák inkább a magyar vállalkozók előtt vannak nyitva, Anita cáfol. Később szóba kerül, hogy a Vodafone biztonságosinternet-kurzusát maga a kormány ajánlotta az iskoláknak.

„Kevesen vannak, akik egy állami pozícióból az üzleti szférában élre tudnak kerülni, és aztán akár vissza is mehetnek – mondja Czakó Borbála volt londoni nagykövet, a Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) tiszteletbeli elnöke. – Anita egy kiválóság szakmailag és emberileg is. Nagyon profi, és ennek megfelelő a reputációja. Politikai oldaltól függetlenül mindenki elismeri.” Ezt más forrásaink is kiemelik, mondván, „mindene adott ahhoz, hogy kiváló vezető legyen”, és nem is szokott elugrani a legkülönbözőbb vezetői feladatok elől.

 

Rögtön arra gondoltam, hogy én sok gyereket szeretnék, így ebbe a versenybe biztosan nem fogok tudni beszállni.



Korábban hat évig az Unicef kuratóriumának tagja volt, és büszke arra is, hogy tizenegy évig vezette gyermekei iskolájának szülői munkaközösségét (akad itt néhány vicces sztori menzatesztelésről, büféfejlesztésről és focipályamegtekintésről). Szakmailag és kapcsolatok szempontjából persze látványosabb, hogy tagja az európai külügyek tanácsának (European Council on Foreign Relations, ECFR), ahová meghívásos alapon kerülnek be a régió volt vezetői, valamint meghatározó újságírói. Tagja egy vezető nemzetközi think tank, a pozsonyi székhelyű Globsec igazgatótanácsának is.

„Erre büszke vagyok. Közép-európai kérdéseket vitatunk meg, a szervezet hallatja hangját Brüsszelben. Ez a megmaradt diplomáciai oldalam, de ma már én is üzleti szempontokat képviselek benne” – mondja, hozzátéve, hogy ezekből az impulzusokból ma is töltekezni tud.

Rendszeresen mentorál is, például a HBLF mentorprogramjának keretében, és nem zárja ki, hogy tanítani is fog még itthon, vagy könyvet ír. De ahogy eddigi pozícióiban mindig, most is leginkább a terepen szeret lenni, és közvetlen kapcsolatban lenni minden érintettel.