Print

A csábítást úgy lehet legyőzni, ha engedünk neki

Galavits Patrik
2021. május 31. 11 perc olvasás

„Ez itt a brexit” – mutat Varga Sándor, a Taste the World-üzlet egy szokatlanul hiányos polcára, miközben körbevezet a Vásárcsarnok melletti 680 négyzetméteres boltban. Az Indiából brit beszállítókon keresztül érkező termékek Nagy-Britannia EU-kilépése után akadozva jönnek, a többi polc és a hűtők viszont nagyon is tele vannak a világ minden tájáról származó ételalapanyagokkal. Sándor felesége és cégtársa, Kerekes Zsuzsanna nem sokkal később már az üzlet tekintélyes szójaszószkínálata felé kísér, és olyan csalhatatlan szakértelemmel elemzi a különbséget koreai, japán, indonéz, kínai és ki tudja, még milyen szószok között, hogy az információáradat közben elfelejtem kikérni a tanácsát, melyiket ajánlja a füstölt tofuhoz.

Zsuzsanna és Sándor a rendszerváltás előtt a Budapesti Bridzsegyesülettel sokkal gyakrabban juthatott külföldre, mint az átlagos kádári kisember. „Azért olyan sokat nem engedhettünk meg magunknak. Külföldön rendszerint a legolcsóbb éttermekben kellett ennünk. Ezek pedig a kínaiak voltak – mondja Zsuzsanna. – Arra gondoltunk, micsoda disznóság, hogy itthon ilyeneket nem lehet kapni. Úgyhogy, mint minden akkori valamirevaló sportoló, tisztes csempészésbe kezdtünk.” Elsősorban csili-, hal- és szójaszószokat, valamint gyümölcsöket hoztak át a határon. Ezeket itthon kisebb boltoknak adogatták el.

A 80-as évek szétesés felé botladozó puha diktatúráját tökéletesen jellemzik a határellenőrzésekről fennmaradt sztorik az egzotikus gyümölcsökkel lekenyerezett vámosokról és a következmények nélküli kérdésekről. „Volt határőr, aki mikor meglátott nálam valamit, megkérdezte, hogy »minek ez magának, kislány?« Én meg azt válaszoltam, hogy »hiszen olyan jól veszik!« Erre csak annyit mondott, hogy menjek innen” – idézi fel jókedvűen Zsuzsanna.

Kerekes Zsuzsanna, Varga Sándor, Venczel Réka, Venczel András és Varga Péter

Ajtócsapkodás a Csemegében
Egyik leglelkesebb vevőjük a Vásárcsarnok egyik kis üzlete volt. Az üzletvezető fel is ajánlotta nekik, hogy vegyék át tőle a boltot, de akkor még nemet mondtak. A fordulat 1988-ban következett be. A 80-as évek végén Zsuzsanna a Csemege Kereskedelmi Vállalatnál dolgozott, Sándor pedig egy állami cég könyvelője volt. Amikor a Csemegénél megüresedett a beszerzői osztályvezetői pozíció, a vállalatnál hosszabb ideje több munkakörben is dolgozó Zsuzsanna megpályázta. Felkészültnek érezte magát, mégis mást neveztek ki.

„Mikor rákérdeztem, miért nem engem választottak, az volt a válasz, hogy inkább olyasvalaki mellett döntöttek, aki már 14 éves kora óta a vállalatnál van. Elnézést kértem, hogy én 14 éves koromban éppen egy középiskolába iratkoztam be, és nem volt módom itt szolgálatot teljesíteni” – idézi fel Zsuzsanna a több mint harminc évvel ezelőtti pikírt megjegyzését, ami után szó szerint becsapta maga mögött a Csemege ajtaját – és Sándorral azonnal indultak megkérdezni, eladó-e még a kisbolt a Vásárcsarnokban. Eladó volt – mind a 13 négyzetméter.

Itt már nem a külföldi rendezvényekről hazahozogatott termékeket árultak, hanem többek között ázsiai diplomaták segítségével jutottak áruhoz. „Egész jópofa gasztrokínálatot hoztunk össze” – mondja Zsuzsanna. Még abban a kis helyiségben is ezerhez közeli terméket kínáltak. Igaz, ekkor még főleg a hazai ízek domináltak, beszállítójuk volt az Interfruct és a Délker is. Zsuzsanna és Sándor mindketten az egykori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre jártak, és sok vietnámi vendéghallgatóval találkoztak. Ők magyarázták el nekik, mire lenne szükségük, hogy az otthon megszokott ételeiket el tudják készíteni, így tanultak tőlük Zsuzsannáék, de bridzses kapcsolataikat is megmozgatták.
Amíg a Vásárcsarnokot a 90-es évek elején felújították, a bolt – a többi árussal együtt – átköltözött a mai Bálnába. „Itt már nőttünk, a tizenhárom helyett legalább húsz négyzetméterünk volt!” Ekkor már az 1990-ben Kerekes és Társai Kft. néven alapított cégüket vitték. Egy darabig jól ment az üzlet, sikerükre felfigyeltek, és ez lett a vesztük. Zsuzsanna azt mondja, egyszerűen „kilopta alóluk” a céget egy külkereskedelmi partnerük, aki a helyükre állva a legnagyobb beszállítóikat és a legnagyobb vevőiket kötötte össze. „Azután még volt ennek a cégvezetőnek pár jó ötlete, most is börtönben ül” – veti közbe Venczel Réka, Zsuzsanna lánya, aki szintén a családi vállalkozásban dolgozik.

Az innovátorok
A Kerekes és Társainak le kellett húzni 1993-ban a rolót, de 1990-ben az Ázsia Bt.-t is megalapították, így a két lábból egy – a nagykereskedelmi – még mindig megmaradt. A javarészt Németországból, akár hetente érkező szállítmányokban kész tortalap és basmati rizs is volt, utóbbira a magyar közönség a 90-es évek elején még nem készült fel. „Büdös volt” – indokol mosolyogva Réka. Eleinte Európából szerezték be az ázsiai árut is, idővel találtak maguknak egy hamburgi összekötőt, az ő segítségével Thaiföldről jöttek konténerben a rizs, a gyorstészták, csili- és szójaszószok, valamint a fűszerek. „Akkoriban a Tescónak és a Corának adtunk el sok mindent” – mondja Zsuzsanna arról, hogy a multik megjelenése az üzlet felfutását is segítette.

Volt, hogy Andy Vajnának magyaráztam el valamit, és később kérdezték, tudom-e, kivel beszéltem. Hát nem tudtam.

A felújítás után 1994-ben visszaköltöztek a Vásárcsarnokba, és az alagsorban találtak maguknak egy helyiséget. Kicsit később már 140 négyzetméteres üzletük volt, miután a mellettük lévő vállalkozás tönkrement, és megvették az üresen maradt boltot. Onnan 17 év után a Vámház körútra tették át a székhelyüket. Innen költöznek szeptemberben a Csarnok térre, aztán hamarosan Budán is nyitnak egy üzletet.

Mivel a 2000-es évek elején az áruházláncok mellett a gasztropartnerek is egyre többen lettek, Réka férjét, a családban csak Bandónak szólított és vendéglátós tapasztalattal rendelkező Venczel Andrást kérték meg az új tevékenység beindítására. „Kicsit talán dicsekvés, de vele és egy gyerekkori barátunkkal aztán a legjobb vendéglátó-ellátót építettük fel az országban” – mondja Zsuzsanna. Bandó emellett a háromezer négyzetméteres csepeli raktárukat is irányítja. Az általuk Magyarországra hozott termékek többek között a Leroy Cafékba, a Wasabi Éttermekbe, a Hankook és a Samsung gyárának üzemi konyhájára és a Rosenstein Vendéglőbe kerülnek.



„Arra azért büszke vagyok, hogy Rosenstein Tibor gyakran megkérdezi, hogy vannak az unokák” – büszkélkedik ismét mosolyogva Zsuzsanna. „Dolgozó emberek, mindenről tudnak mindent. Elképesztő a választékuk” – erősíti meg Rosenstein Tibor gördülékeny együttműködésük hírét.
Évtizedekkel ezelőtt tért be először a vásárcsarnokbeli boltba, azóta az étterme mellett sokszor otthonra is vásárol az Ázsia Bt. boltjában. „Olyan fűszereket, tésztákat, szószokat, konzerveket szerzünk be tőlük, amiket máshol nem lehet kapni. A titkuk a közvetlenségük és az őszinteségük. Más beszállítók lehet, hogy rám akarnának tukmálni bármit, velük ilyet sosem tapasztaltam” – mondja az éttermes. Szerinte a Vásárcsarnok alagsorának forgalma is megsínylette, hogy Zsuzsannáék kiköltöztek.

Ki az a Pörzse Sándor?
A boltjuk annak ellenére népszerű a hírességek körében is, hogy alig törődnek a marketinggel. Forgott a Taste the Worldben Éjjel-Nappal Budapest-jelenet és Fördős Zé-műsor, rendszeresen megfordul náluk Rúzsa Magdi, és haláláig törzsvásárlójuk volt Andy Vajna is. Különös elbánást azonban nem kapnak – nemcsak azért, mert Sándor és Zsuzsanna eleve nem szeretnék, ha a munkatársaik bárkit előnyben részesítenének, hanem mert Zsuzsanna bevallása szerint a legtöbbjüket fel sem ismeri.

„Azért szeretnek, mert ugyanolyan kedvesen bánok velük, mint más vevőkkel, nem éreztetem, hogy ez a hírnevüknek szól. Volt, hogy Andy Vajnának magyaráztam el valamit, és később kérdezték, tudom-e, kivel beszéltem. Hát nem tudtam” – neveti el magát. Ezek után nem meglepő, hogy a kosárral a kezében a sorok között sétálgató Pörzse Sándorra is csak én kaptam fel a fejem, ők nem. Hiába, ami finom, az finom, egy korábbi szélsőjobbos politikus sem tud ellenállni neki.

Az Ázsia Bt.-t a koronavírus-járvány nem rázta meg, főképp azért, mert már korábban jól bejáratták a webshopjukat. Ezt használják arra is, hogy egy külön fülön ismertessék a fűszerek gyógyhatásait, amit máskülönben csak gyógyszertárként tehetnének meg. Az ilyen apróságok nem látszanak az árbevételükön, amit az utóbbi években sikerült 500 millió forint fölé tornázni. „Mindemellett három százalék az átlagos nyereségünk adózás után egy évben. Nagy árréssel dolgozunk, de az élelmiszeriparban máshogy nem megy.” Kínálatukat viszont bővíteni akarják, főleg tengeri herkentyűkkel és egzotikus zöldégekkel. „Ha négyen megkóstoljuk, és hármunknak ízlik, akkor jöhet” – ismerteti Zsuzsanna termékszűrőjüket.
Ennek köszönhetően olyan, itthon korábban ismeretlen ételek lesznek a vásárlóik kedvencei, mint a japán miszoleves. „Mi komolyan gondoljuk, hogy annyi nagyszerű dolog van a világban, és kár lenne lemondani róluk” – teszi hozzá, és ennél már csak a boltjuk kvázi mottóját gondolja komolyabban: a csábítást legyőzni a legkönnyebben úgy lehet, ha engednek neki.

Zsuzsannáék a hétköznapibb vevőkre is figyelnek: ha össze nem illő termékeket látnak egy kosárban, akár a kasszától is visszafordítják a vásárlót.

Ázsia Vegyes­kereskedelmi Bt.

Alapítás:
1990
Tulajdonosok:
Kerekes Zsuzsanna, Varga Sándor, Varga Péter Csaba, Venczel Réka
Árbevétel
(millió forint):
2018
502,3
2019
531,8
2020
642,7
Adózott eredmény
(millió forint):
2018
10,2
2019
25,2
2020
n.a.

Ázsia Gastro Élelmiszer Kft.

Alapítás:
2009
Tulajdonosok:
Baráz Nikolett Katalin, Venczel András Tibor, Venczel Réka
Árbevétel
(milliárd forint):
2018
1,8
2019
2,0
2020
1,4
Adózott eredmény
(millió forint):
2018
66,2
2019
94,3
2020
n.a.

Forrás: Bisnode, cégközlés