4

Közösségi média

Mit olvas és mit posztol gyermekünk kedvenc közösségi felületein?

Az online kihívás majdnem egy gyerek életébe került

Egy fiatal fiú egyszer csak égő arccal, könnyezve, vattával teli szájjal rohant be a konyhába. Nem kapott levegőt, és rémülten hadonászva kérte az anyja segítségét. Ő kétségbeesetten ráncigálni kezdte a szájából a vattát, ám mivel az a fiú nyálától összeragadt, csak nagy üggyel-bajjal sikerült megszabadulni tőle. Utána megkérdezte a gyereket, mi az ördögért tömött vattát a szájába. Ő erre azt felelte, hogy a „Chubby Bunny” (kövér nyuszi) online kihívást akarta teljesíteni, ami a résztvevőknek mályvacukorral kell teletömniük a szájukat. Neki nem volt mályvacukra, így vattát használt helyette. A szüleiben meghűlt a vér a gondolatra, hogy fiuk megfulladt volna, ha nincsenek otthon.

A gyerekek ma már több időt töltenek az interneten, mint tévénézéssel. A 9–17 éves korosztály ennek nagy részében közösségi oldalakat használ.
Tovább olvasom
A magyar társadalom 79%-a rendszeres internethasználó, a 10-18 éves gyerekek 88%-a rendelkezik profillal közösségi oldalakon.
Tovább olvasom
A gyerekek egyfelől azt érzik, hogy magabiztosabbak, viccesebbek, szerethetőbbek tudnak lenni az online térben, másfelől azt is, hogy dühösebbek, agresszívabbak és „hangosabbak”.
Tovább olvasom

Amit tudnunk kell

Sok gyerek használ több közösségimédia-fiókot (accountot), ezzel azonban csak növelik a rájuk leselkedő veszélyt. Előfordulhat, hogy valakinek sikerül hozzáférnie az egyik fiókjukhoz, hamis információkat ad nekik, veszélyes vagy nem helyénvaló online bátorságpróbákra veszi rá őket, vagy különböző módokon zaklatja, akár faji, etnikai, nemzeti, vallási, szexuális orientáció, nemi identitás vagy fogyatékosság miatt bántja. A közösségi média tehát sokféle veszéllyel fenyegetheti gyerekeinket.

Mekkora a probléma?

Világszerte emberek milliárdjai használnak közösségi médiát. Ha a gyerek biztonsági beállításai nem megfelelőek, ez a rengeteg ember potenciálisan mind hozzáférhet online posztjaihoz, másolhatja és terjesztheti őket. Sohasem tudhatjuk, hová jut el valami. Ami egyszer a webre felkerül, akár örökre ott is marad.

Milyen hatással lehet a családra?

Sok gyerek több időt tölt a közösségi szájtokon, mint az internet által kínált bármely más lehetőséggel. A közösségi médiának rengeteg pozitívuma van, de az információáramlás és a tanulás mellett félrevezethet, és kárt is okozhat, sőt, bűncselekmény elkövetésének eszközévé is válhat. A közösségi média azt használja ki, hogy a gyerekek természetes módon vágynak az elismerésre, és szoronganak, hogy esetleg kimaradnak valamiből. A mások posztjáról rendszeresen érkező értesítések azt az érzést keltik bennük, hogy mindig történik valami, így úgy gondolják, hogy állandóan figyelniük kell a közsségi szájtokat, nehogy lemaradjanak valamiről, ami könnyen függőséghez vezethet.

Hogyan előzhetjük meg?

Egy közösségi oldalon fiók létrehozásakor ne használjuk a gyerek teljes nevét (például Tom R.), profilkép helyett pedig emojit vagy rajzot állítsunk be. Ellenőrizzük, hogy ki legyen kapcsolva a tartózkodási hely megosztása ahhoz az apphoz vagy oldalhoz, amit használ. A közösségi oldalakon profiljának tartalma legyen zárt/nem publikus. Kössük a lelkére, hogy ha jelölést is kap ismeretlentől, ne fogadja el a jelölést, ne kezdjen olyan emberre beszélgetésbe, akit nem ismer. Ha bárki olyat ír vagy mutat a közösségi médiában, ami őt megijeszti, azonnal szóljon nekünk, mert segíteni fogunk. Érdemes ismerni a gyerek felhasználóneveit és jelszavait. Erről tájékoztassuk őt és beszéljük meg, hogy nem nyomozni szeretnénk utána, hanem ha bajba kerül, így könnyebben tudunk segíteni. Kérjük meg, hogy jelszóváltoztatás esetén mindenképpen ossza meg velünk új jelszavát.

Mit tegyünk, ha már megtörtént?

Ha gyermekünk viselkedésében változást tapasztalunk, gyanakodhatunk arra is, hogy a közösségi médiában valamilyen trauma érte. Beszélgessünk, tegyünk fel kérdéseket a gyereknek! Könnyen lehet, hogy amiről tudunk, csak a jéghegy csúcsa. Az a legfontosabb, hogy vegyük kezünkbe az irányítást, és hozzuk helyre a dolgot. Ha meg kell szüntetni a gyerek fiókját, mindenképpen magyarázzuk el neki, milyen komoly okai vannak ennek a lépésnek. Nem szabad, hogy online társasági életének korlátozását büntetésnek értelmezze.

Mikor kérjünk külső segítséget?

Gyermekünk a közösségi oldalakon zaklatás vagy nyomásgyakorlás áldozatává válhat, és ezt néha megoldhatjuk úgy, hogy beszélünk a többi érintettel, letiltjuk az elkövetőt, vagy értesítjük a adminokat. Ha a gyerek kompromittáló fényképet vagy üzenetet posztolt, ha megkörnyékezi valaki, aki gyaníthatóan ragadozó, illetve ha komolyan megfenyegették, zaklatták vagy molesztálták, akár a rendőrséget is bevonhatjuk.

A többi ilyen őrülethez hasonlóan itt is elég a közösségi szájtokon néhány „influencer” – „befolyásoló”, olyan felhasználó, akinek sok követője van –, hogy tömegeket vegyen rá ostoba vagy akár veszélyes dolgokra. Ez az egész az (online és offline) ismerősök reakciójáról szól, valamint arról, hány követőt szerzünk egy ilyen „hihetetlen” internetes hőstettel. A gyerekkel tisztázni kell, hogy az internetes “kihívások” egy része ártatlan játék, de vannak nagyon veszélyes, akár életveszélyes “feladatok” is. Lehetőleg kerülje ezeket, vagy ha nem biztos a dolgában, forduljon hozzánk, hogy megbeszéljük azt.

A különbség az, hogy az ilyen őrületek egy része komolyan veszélyezteti a gyerekek testi épségét. Míg a játszótéri fogadások jellemzően hamarabb lecsengenek, addig az internet sokkal szélesebb elérésre ad lehetőséget - és sokkal szélesebb kör előtt szégyenülhet meg, ha nem teljesíti a kihívást, vagy eláll tőle - ezért is hajszolják bele magukat könnyebben őrültségekbe a gyerekek. A közösségi oldalak kihívásai követeltek már halálos áldozatokat is. A tizenévesek az elmúlt években sokféle veszélyes dologra vették rá egymást, például fagyási sérüléseket okoztak a bőrükön, vagy mérgező mosószerkapszulákat nyeltek le. Az egyre veszélyesebb – például vasúti sínen vagy sziklák és épületek tetején készített – szelfik divatja világszerte rengeteg borzalmas sérüléshez vezetett a tizenévesek körében, sőt sokan meg is haltak.

Azon múlik, sikerül-e úgy átformálnia gyermeke gondolkodását és motivációit, hogy ne érezzen kísértést veszélyes dolgok kipróbálására. Érdemes rákérdezni, hogy ő már találkozott-e kihívásokkal az interneten, mi a véleménye róla. Így elindulhatunk egy nyomon, hogy ő mit gondol erről, vagy akár preventív tanácsokat is adhatunk, hogy elmondjuk, ezek sokszor túlzó, veszélyes feladatok, legyen nagyon óvatos., ha ilyennel találkozik. Magyarázza el gyermekének, hogy okos, értelmes fiatalnak tartja, és az okos, értelmes fiatalok nem művelnek ilyen veszélyes ostobaságokat.

Sajnos azonban minél ostobább és veszélyesebb valami, annál nagyobb a kísértés, akár a társak nyomása, a lúzer címkétől való félelem vagy a csoport legbátrabb tagjának kijáró cím iránti vágy miatt.

Ha alaposabban szemügyre veszünk egy fényképet, sok olyasmit fedezhetünk fel rajta, amire a készítés pillanatában valószínűleg nem gondoltunk. A háttérben látható jellegzetes épület vagy tereptárgy megmutatja, hol vagyunk; egy bekeretezett fényképen más családtagok láthatók; a sulipóló jelvényéből kiderül, gyermekünk melyik iskolába jár; az autónk rendszáma, de még az asztalon hagyott levélen látható cím alapján is megtalálhatnak. Ne feledjük, a képre rá lehet nagyítani, és alaposabban meg lehet vizsgálni ezeket a részleteket. Fontos tudni: ha egy képet e-mailen vagy másképp, eredeti fomájában pl csatolmányként küldünk át valakinek - és a telefonunknak engedélyeztük a geo-taggelést -, akkor a címzett ahhoz is könnyedén megtudhatja, hogy helyileg hol készült a kép, még ha magán a fotón nincs is erre utaló nyom.

Nem feltétlenül. A huszon-egynéhány oldalas szoftverfelhasználási feltételek – amit a fényképmegosztó vagy közösségi oldalra való regisztrációkor senki sem olvas el – tartalmazhatnak egy sor meglepetést arra nézve, kik láthatják a képeinket, és kikkel oszthatják meg őket. Abban a pillanatban, hogy egy fényképet megosztanak, gyakorlatilag kikerül az irányításunk alól. Egy ismerősünk letöltheti a képet, elküldheti valaki másnak, vagy feltöltheti egy nyilvános szájtra.

Először is gondoljuk át, hol és hogyan készüljük megosztani a fotókat. Bekapcsoltuk azokat a biztonsági funkciókat, amivel szűkíthetjük a kört, hogy ki láthatja a tartalmat: csak a barátaink, a barátaink barátai is vagy az egész internet? Másodszor pedig mi is van a képen? Nyugodtan le mernénk tenni a fényképet egy kávézó asztalára, ahol a többi vendég és a személyzet is láthatja? Harmadszor, csak az idővonalunkra posztoljuk a fotót, vagy profilképnek akarjuk beállítani? Utóbbi ugyanis a legtöbb közösségi szájton automatikusan nyilvános lesz, tehát mindenkinek láthatja függetlenül attól, hogy a fiók többi tartalma nyilvános-e vagy privát.

Hiába védjük képeinket szigorú biztonsági beállításokkal, nem biztos, hogy a barátaink vagy családtagjaink által rólunk és a gyerekeinkről posztolt képek is ennyire védettek, és ezeket akár mások is továbbposztolhatják. Elterjedt a képek hashtagelésének divatja is. Esetleg olyan hashtageket használnak, amelyek bajt okozhatnak, mint a #fürdetés (#bath-time), a #játsszunkegyütt (#playtime) vagy a #srácokastrandon (#kidsonthebeach) és hasonlók, amikre a ragadozók (pedofil hajlamú internetezők) rákereshetnek. Ha csak egy kicsit is bizonytalanok vagy nyugtalanok vagyunk, udvariasan kérjük meg barátainkat, hogy ne készítsenek fényképet a gyerekről, vagy ne jelöljék meg nekünk nem tetsző hashtagekkel és se a mi se a gyerek nevét semmiképp ne jelöljék meg a képeken. Létezik a polgári jogban a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog, mely szerint mindenkinek joga van eldönteni azt, hogy kívánja-e, hogy róla vagy hangjáról felvétel készüljön, illetve a már elkészült felvétel a nyilvánosságra kerüljön-e. Amennyiben más által készült fotó vagy hangfelvétel kerül ki rólunk vagy gyermekünkről az internetre a tudtunk nélkül, jogunk van kérni azok azonnali eltávolítását és a felvételek megsemmisítését.

Beszéljünk a gyermekkel arról, hogy a „lájkvadászat” árthat az önbecsülésének!

Ne felejtsük el, hogy barátaink hálózata tartalmazza az ő barátait is, és így tovább. Mindig pontosan kell tudnunk, kivel osztunk meg tartalmakat.

A biztonsági beállítások önmagukban nem védhetik meg a gyereket. A mi felelősségünk, hogy kételkedéssel fogadja álbarátok vagy idegenek bejelentkezését, ahogyan segítsünk neki felismerni a hamis tartalmat vagy félrevezető információkat is.

Ne feledjük, hogy a posztolt tartalmat nehéz törölni. Amit gyerekünk egyszer szabadon engedett a digitális világban, azt már nagyon nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen visszavonni. A fényképek másolhatók, és akár örökké megőrizhetők, más által terjeszthetővé válnak.

Vegyük szemügyre képeinket! Vannak rajta olyan részletek, amik olyan információt osztanak meg rólunk, mait mi amúgy nem szeretnénk világgá kürtölni?

Bár jó mókának tűnik, képeinket újraposztolhatják, és látszólag ártatlan hashtagek kockázatosak vagy veszélyesek lehetnek valaki másra nézve.

Emlékeztessük a gyereket, hogy az interneten látott vagy olvasott dolgok nem feltétlenül igazak! Internetes tartalmakat kvázi bárki szerkeszthet, az információ lehet hamis, a képeket manipulálhatják.

Ügyeljünk rá, hogy a gyerek profilja a család és barátai számára felismerhető néven működjön, és amíg nem szerez kellő jártasságot az online térben, addig ne a teljes neve legyen elérhető. Soha ne posztoljon olyan személyes dolgot, amit egy zsaroló felhasználhat és soha ne fogadja el vadidegenek barát-jelölését, ne álljon szóba az interneten idegenekkel és olyanokkal, akiknek személyazonosságában nem biztos.